Bennem van a hiba?

Lehet, hogy hosszú lesz, ezért előre is bocsi.

Szóval.

23 éves srác vagyok, idén nyáron töltöm be a 24-et. Egyetemre járok immár második éve. Eddig nem sok kapcsolatom volt, és általában azok sem tartottak sokáig. Haverom elég sok van, igazi jó barátom pedig, akikért tűzbe is mennék, 3. Nem tartom magam Adonisznak, de mások szerint nincs semmi baj a kinézetemmel. Ennek ellenére a nők általában elutasítanak, kedvesen, de kijelentik, hogy csak barátok lehetünk, stb. (Egyébként csajokkal haverkodni nem esett soha nehezemre...) A gondom az, hogy kezdem azt érezni, hogy azok a tulajdonságok, értékek, amiket én kaptam, amikre neveltek (becsület, tisztesség, igazmondás, stb.) úgy érzem, ma már nem kamatoztathatóak. A hobbijaim sem úgymond ,,echte" menők: olvasás, zenehallgatás (zenékből is sokkal inkább a régieket szeretem, mint a modern cuccokat), rejtvényfejtés, regényírás, séta-túra a szabadban, stb... szóval nem olyan dolgok, amikre a lányok manapság felkapnák a fejüket. Továbbá- és tudom, hogy ez most furcsán fog hangzani, de ez az igazság- szeretek segíteni másokon. Ez abban nyilvánul meg, hogyha megkérnek, és ha erőmből telik, akkor igyekszem segíteni, és nem várok el ezért ellentételezést. Persze a kedves gesztus mindenkinek jól esik, de én nem azért segítek valakinek, hogy kapjak érte cserébe valamit. A saját mottóm is ez: ,,A világnak akkor lesz ,,vége", ha az utolsó ember a Földön, aki megtehetné,hogy segít,amikor kérik, nemet mond."

Sokat gondolkodtam, és kérdezgettem a barátokat, ismerősöket, hogy bennem van-e a hiba, hogy ilyen vagyok? Másmilyennek kéne lennem? Valahogy azt érzem, hogy ezeket a tulajdonságokat manapság már nem értékelik :((

Köszönöm, hogy végigolvastátok. Bármilyen véleményt, tanácsot, kritikát nagyon szívesen fogadok, de kérek mindenkit, hogy hogy kulturált formában :)