Nem bírom már! Mit csináljak?! (lent) Miben változzak?

Ez hosszú lesz, és előre bocsánat ha értelmetlen.

14 és fél éves lány vagyok.

Most megyek majd középiskolába.

Szeretek ismerkedni, ezért nem félek az új osztályomtól.

Viszont itt az általánosban nem tudom mit gondoljak az emberekről. Sokan "szeretnek" de akikben megbíztam azok szépen lassan elhullottak, és átvágtak. Volt egy barátom akinek mindent elmondtam de szilveszter után elkezdett paraszt lenni, mindenbe beleszól.. Ez nekem nagyon fájt, de most néhány hét alatt teljesen megváltoztam olyan értelemben, hogy hogyan viszonyuljak az emberekhez. (Már nem fáj az ami régen fájt.. Mintha nem tudnának már ártani nekem.) És nem tudom hogy miért lett ilyen.

A másik hogy a legjobb barátnőm elköltözött másik városba, ott fejezi be az általánost. És teljesen rossz irányba változott. Amit eddig szeretett azt elítéli, és teljesen kicserélték. Értem persze, hogy új környezet meg minden, de azért nem kéne elhanyagolni a 'régi életét', a barátait. Ha felhívom meg leolt, hogy miért pont most hívom fel, megzavartam hogy zenét hallgatott.. -.- Már kezd idegesíteni az is, hogy ha neki van valamilyen problémája akkor felhív, de ha pl. sms-ezünk, és mondok neki valamit az én 'gondjaimból' akkor már rögtön írja hogy 'nemtom micsnálj de megyek szia'. Mindig leráz.. :\

Az emberek állítólag szeretnek, de mindig átvágnak, (azután rájöttem hogy úgy is lehet barátkozni hogy nem terítem ki minden gondomat, magánéleti bajomat eléjük).

2 barátom volt, soha nem smároltam még ismerősök előtt. Mind a két barátomnak csak ARRA kellettem volna, de természetesen nem történt semmi. És mikor szakítottunk én voltam a k.rva, l.tyó, sz.jha, stb.. Vannak ismerőseim akik úgy szint ezt gondolják, pedig szűz vagyok. Ezzel nagyon lecsökkent az önbizalmam, és nem tudom hogy növelhetném. Igaz hogy szinte csak fiúbarátaim vannak, de az még nem jelent semmit.. Soha nem akartak semmit, nem erőszakosak, és nagyon jól elvagyunk. Nem kell félteni, csinálunk őrültségeket, de soha nem fordult meg a fejemben h összejöjjek bármelyikkel is.

Azt sem értem hogy miért van az hogy a fiúk többsége már ennyi idősen is csak az ágyában akar látni. :\ pedig nem szoktam pasizni mondom..

Szerintem azért nem szeretnek sokan mert kegyetlenül leoltom az embert ha kell, és olyan "amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten" jellegem van. Sokak szerint hasonlítok egy macskára. Mert néha nyugodt, néha 'játékos' vagyok, szeretem ha rólam szólnak a dolgok (nem kell rosszra gondolni, nem várom el hogy az legyen amit én akarok, csak figyeljenek oda arra amit mondok vagy csinálok, ne hanyagoljanak el, stb.), mindenkihez odamegyek, akik 'megsimogatnak' azokat szeretem (átvitt értelemben..:) ) de ha valaki 'rálép a farkamra' akkor aztán nincs kegyelem senkivel se.

Nem tudom miért ilyenek velem az emberek.. Irigyek mert szép vagyok, vagy nem tudom.. Segítsetek, vagy kérdezzetek, mondjatok véleményt, csak normális válaszokat adjatok! Köszi:)

Egyébként egy ismerősöm (osztálytársam) írt rólam egy kérdést. http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek..

Nem kértem hogy írjon, de most már mindegy.