Miért vagyok ennyire gátlásos? Mit kedzjek magammal?
Iszonyatosan önbizalomhiányos és gátlásos vagyok.
Végülis szerintem ez azért van, mert általánosban az osztálytársaim nagyon szemetek voltak velem, kiközösítettek (minden elfogadható ok nélkül, tudom, hogy nem velem volt a baj, de ezt most nem részletezem) és ezen sikerült is túllépnem, de annyira mély nyomot hagyott a személyiségemben...
Azóta nem bízok senkiben, nem merek kezdeményezni, a közeli barátaimon és rokonaimon kívül senkivel nem tudok oldottan beszélgetni. Ha vizsgáznom kell, vagy kiállnom szerepelni, vagy akár csak az osztály előtt kell kiselőadást tartanom, szabályosan rosszul vagyok. Nem bírok kibékülni önmagammal, megmagyarázhatatlanul félek, szorongok sokszor. Még azt is utálom, ha rám néznek az emberek. Emiatt néha totál antiszociálisnak néznek, pedig nem vagyok az, csak félek...
Mit csináljak? Elegem van ebből, le akarom küzdeni ezt, de nem megy... Tisztában vagyok az erényeimmel és a hibáimmal is, úgy érzem, reális képet alkotok magamról a fejemben, de folyamatosan attól félek, mit gondolnak rólam az emberek.





Ha saját magadtól nem tudsz túllépni a gátlásosságon, akkor szaksegítséget kell kérned. Értelemes emberkének gondollak, úgyhogy te magad is tudod. A megoldás az, ha pszichiáterhez fordulsz, aki átsegít a nehézségeken. Ha így maradsz, és nem kezelteted, később előfordulhat, hogy pánikbetegségbe torkollik.
Nem vagy egyedül az ilyen problémával, itt a gyk-n szinte minden napra jut 1-2-3 ilyen jellegű kérdés. Talán az is segíthetne, ha emileznél ilyen problémával küzdő emberkékkel, és közösen talán jobban le tudnátok győzni az önbizalomhiányt.
A legjobb az lenne, ha a családi kapcsolatok, vagy az egészségügy rovatot látogatnád.
És nehogy nekem nekikeseredj, fel a fejjel!!!!!!!





Nem feltétlen kell szerintem pszichiáterhez fordulni.
Az első pont az kellene legyen, hogy ne érdekeljen, hogy ki mit gondol rólad. Próbáld úgy felfogni, hogy ha valakivel beszélgetsz vagy barátkozol azzal ő nyer, nem te, ne akarj megfelelni nekik, feleljen meg ő neked. Ha ezt sikerül elérned könnyebben fog már menni minden. Próbálj beszélgetéseket kezdeményezni, akár az utcán szólíts le embereket, mindenféle indokkal, kérj útbaigazítást, kérdezd meg az időt, vagy kérdezz akár bármilyen hülyeségek. Lehet hülyének fognak néznek, de ha napi szinten csinálod 30-40 emberrel előbb-utóbb megtanulsz beszélgetni, és nem fogsz szorongani. Lépj ki a komfort zónádból.
Hasonló helyzet amikor a fiúknak nem megy a csajozás és senkit nem mernek leszólítani, csak ugye neked nem csajozni kell megtanulni hanem szocializálódni/beszélgetni. Az alap kezdő lépések ugyanazok.
Nézelődj a neten, sok fórumon vannak hozzád hasonló emberek, biztos rengeteg hasznos tanácsokat lehet még találni. Robert Betz - Lépj ki a régi cipődből. Ha jól tudom ebbe a könyvbe is sok hasznos tanács van, bár én nem olvastam:) Sok sikert:)










Köszönöm a válaszokat! :)
Amúgy annyira azért nem vagyok jó emberismerő... sőt egyáltalán nem. Csak bizalmatlan vagyok, ami azért van, mert régebben nagyon sok olyan "barátom" volt, akik csak kihasználtak, átvertek és megaláztak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!