Mit kezdjek magammal?
16 éves fiú vagyok. Úgy érzem teljessen felesleges az életem. Most nem azért írom ki ezt a kérdést, hogy sajnáltassam magam, hanem azért mert így van, és nem nagyon tudom, hogy változtathatnék.
Elméletileg vannak barátaim, de csak összessen 2. Közülük az egyik igazábl csak egy haver, elvagyok vele néha, de sajnos sulin kívül nem nagyon találkozunk. A másik is egy osztálytársam. Ő a legjobb barátom egyben, de sajnos se ő, se én nem viselkedünk egymással úgy, mintha azok lennénk. 1 éve amikor még egy barátom sem volt, ő volt az aki elkezdett barátkozni velem, ő lett a legjobb barátom, fél éve még mindent megbeszéltünk egymással, de ez már nincs így. Az elmult fél évben sokat veszekszünk minden kis apróságon, aminek főleg én vagyok az oka, mert nehezen tudom elviselni, ha valami nem úgy van, ahogy én szeretném. Van még egy lánybarátom is,de vele majdnem csak msn-n szoktunk beszélgetni, de talán ő az egyetlen aki tényleg önzetlenül a barátom, és elsősorban azt nézi, ami nekem jó, és nem azt ami neki, és ezt nagyon értékelem benne, bár néha túlreagálja a dolgokat. Igazából szinte minden nap az van, hogy hazajövök, nincs itthon senki, eszek, beülöka gép elé és ennyi a napom, meg az életem. Ez van mindig, kivéve heti 1 (jobbesetben 2) napon. Tudom, hogy sokmindenben én vagyok a hibás, ami miatt így élek, de egyszerűen nem tudom, hogyan szerezhetnék új barátokat, mert már próbáltam de sehogy sem megy olyanokkal összebarátkozni, akikkel tényleg jól is érzem magam. Szerintetek hogy barátkozzak ilyenekkel? (most ne mondjátok a közös érdeklődési kört, meg iyleneket, mert attól, hogy valakit ugyanaz érdekel mint engem, nem biztos, hogy másban is hasonlítunk). És hogy "tehetném rendbe" azt a barátságot, ami szeretném, ha olyan lenne mint régen?
Köszi aki elolvasta, tudom, hogy rohadt hosszú, de még igzából 10szerennyit is tudtam volna írni...
Nem a legjobb ötlet, mert azon kezdtünk el veszekedni, hogy ketten (a két fiú) kizártak a beszélgetésből sokszor, ezért már nem is nagyon járunk sehova hárman. Nem mondom, hogy még midndig kizárnak, azt sem, hogy nem. Néha úgy érzem igen, néha úgy, hogy nem... szerintem kissé túlreagálom, de hiába vagyok tudatában ennek, mégis rágódom rajta...
A lány szülei meg szigorúak nagyon, szoval nem engednék elmás városba (márpedig itthon nem lehet semmit csinálni).
Nem, az valahogy más... És ha elekzdek egy lánnyal barátkozni úgyis egyből arra gondol, hogy járni akarok vele...
Bocs hogy ilyen válogats vagyok :S XD
Szerintem ahhoz, hogy megtaláld, mit kezdjél magaddal, jobban meg kell ismernem magad. Kamaszdráma csoportot tudnék ajánlani, ez segít ebben, + élmény, elfoglaltság, új társaság.
Úgy is mondhatnám, hogy segít felnőni.
A másik: ne gépezz! Csak nagyon kicsit. Megkérheted a szüleidet is, hogy segítsenek, hogy max fél órát gépezz naponta.
Mozdulj ki. Járj sportolni vagy alkotni vagy zenélni vagy kirándulni, ott új társaságot is kapsz, ki is mozdulsz.
Mit csinálnál szívesen?
35/N
67 kiló vagyok.
Egyébi
18éves vagyok
nincs emlitésre való barátom; volt aki elég közel volt hozzá, de én szelektálom őket; nincs szükségem olyanokra, akik alkalmatlanok erre
15évesen jöttem rá először hogy akikről azt hiszem, hogy a barátaim, azoknak csak egy kellék vagyok; mert jó a humorérzékem
16-17évesen mondta az egyik "barátom", hogy az a bajom, hogy én megyek mások után, várjam meg amig mások jönnek utánam! és igy is van, engem nem zavar h egyedül vagyok, úgy is sok dolgom van nagyon, és egyedül is el tudom foglalni magamat
a másik akadályom, hogy inkább az idősebbekkel tudok jó viszonyt kialakitani, mert a velem egykorúak gyerekesek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!