A neveléstől (is) függ, hogy valaki nyomi lesz-e, vagy nem? Hogy változhat valaki nyomiból átlagossá. Lehet-e egyáltalán?

Engem pl. oviban is kiközösítettek már. Elég félénk voltam, minden kis vacakért (pl. véletlenül levertem egy vázát) megütettek, meg örökké le voltam cs.szve. Amikor panaszkodtam az óvónőnek, meg később az osztályfőnökömnek, hogy szekálnak a többiek mindig az volt a válaszreakció, hogy ááá, csak játszanak/viccelnek.

Nekem nem volt olyan vicces, mikor ugrókötelet tekertek a nyakam köré és úgy rángattak meg hasonlók.

Minél idősebb lettem, annál jobban nőtt a szakadék köztem és a korosztályom közt. Nem volt se tv-nk, se gépünk, nem engedtek a szüleim suli után sehova, így szabadidőmben csak olvasni meg zongorázni tudtam. Hozzá se tudtam szinte soha szólni a témáikhoz. Ők megismerték a szerelmet a közeli bárokban, discokban, én csak az Anyeginból "tájékozódtam". Kb. a könyvtárban nőttem fel.

Ronda is voltam, tipikus fogszabályzós, pattanásos, szemüveges, csak ezeket kinőttem.

Most az egyetem az 1. olyan hely ahol nem közösítettek ki, de alig merek beszélgetni a többiekkel, nehogy valahogy kiderüljön, mekkora "gyökér/szánalmas/nyomi" vagyok. Persze, itt több olyan ember van, akik olvasottak és értékelik azokat a dolgokat amiket csináltam, novellákat meg ilyen saját zongoradb.-okat, hasonlót, amit a Normálisak nem csinálnak...

hogy lehetnék átlagos, nem egy "retardált", hogy nőhetem ki azt a nevelést, hogy "te sz.r vagy, te nem csinálhatod ezt, te külömb vagy, templomban kell rohadj minden vasárnap"...ezt a szigorú, bigott légkört, ami egész gyerekkoromban körülvett?

Még most is félek saját döntéseket hozni, bár már elkerülhetetlen. Hogy lehetnék nem félénk, magabiztos, Normális ember?

Így esélyem sincs társat találni sem... a jó pasik 5-6 csajjal kavarnak minimum és csak Arra kellenék nekik, a "nyomik" meg...nahát pont azért küzdök, hogy ne legyek az...