Nevetségesen magasak az igényeim, vagy jól gondolkozok?
Már két éve nem tudtam beleszeretni senkibe, nem volt kapcsolatom, de én ezt a pechnek tudom be.
Kritikákat viszont kaptam már, de még intést is, miszerint egyedül fogok maradni a végén vénlányként, ha így folytatom. :/
Olyan emberrel tudok jól elbeszélgetni hosszútávon, aki természettudományos beállítottságú, de nem szakbarbár, érdekli a szépirodalom, értékeli a művészeteket, és érzelmileg érett, kiegyensúlyozott. Az állatok, a szabad tér, a kinti friss levegő iránti szeretet úgy járja át, ahogy engem.
Én már kibékültem vele, hogy nehéz összetalálkoznom ilyen emberekkel, vagy lecsúsztam róluk, és komoly kapcsolatban élnek, de a külső nyomás és az, hogy újra vágyok valakire magam mellett, kihozta a kétségeim.
válasza: válasza:Kedves 21:22!
Inkább maradjon a kérdező vénlány,minthogy 20-25 év múlva a váláson járjon az esze,mert nem talált magához illő személyt.
válasza:csak hagyd hogy sodródj az árral.
hagyd hogy a dolgok bekövetkezzenek
írd le nagyon részletesen egy füzetbe hogy milyen fiút szeretnél.
mindennap képzeld el hogy már jártok, adj hálát érte hogy szerelmes vagy.
és be fog következni, csak sose kételkedj ebben és ne aggódj miatta! ha negatív dolgokat táplálsz a témában akkor negatív események részesévé válsz.
válasza:Szóval csak a pozitív gondolkodásos technikák segítenek rajtam. :D Köszönöm egyébként mindenkinek a választ. :)
Egy kicsit olyan koravén érzésem támad attól, hogy mindent vagy semmit alapon keresek párkapcsolatot 22 évesen.
Ha onnan nézem, hogy 5 boldog év után jöhet egy házasság, akkor már nem az a benyomása az embernek, hogy tengernyi ideje van.
Az az elkeserítő gondolat, hogy ha még kétszer megismétlődik, hogy így jönnek össze a dolgok, akkor máris 28 éves leszek, 9 évnyi egyedülléttel a hátam mögött, és aktuálisan is pár nélkül. Nem szép kilátások. :)
válasza: válasza:Na haragudj, hogy ezt írom, de butus vagy.
Igaza van azoknak (és hálistennek te is ezt írod), akik azt mondják, hogy légy nyitott. VAlaha én is így éreztem, ahogy te, aztán találkoztam egy programozóval, akibe halálosan beleszerettem és ma a férjem.
Tájékozott, művelt, nem kocka, társasági ember, intelligens, imád olvasni, szereti az állatokat és érdeklik a természettudományok is, bár nem ez az elsődleges érdeklődési köre.
Az a baj, hogy te paraméterek alapján keresel. Ez a hiba. Lehet, hogy ha egy lelki típust keresnél, és azon belül szelektálnál, hogy ki illik jobban hozzád, akkor sikerrel járnál.
Tapasztalatból mondom, hogy a házasság nem attól lesz jó és szép, hogy valaki szereti az irodalmat és érdekli a természet. Hanem, hogy mennyire odaadó, gondoskodó, erős, kiegyensúlyozott.
Persze, az ellentétek vonzzák egymást nem nagyon működik hosszútávon, így egy viselkedésében, érzéseiben megfelelő partner előnyös, ha hasonló érdeklődési körrel rendelkezik. De nem kell, hogy azonossal rendelkezzen.
Izgalmasabb, színt visz a kapcsolatba, ha nem mindenben egyeztek. Ő hazajön, és elmeséli, hogy mit olvasott egy új technológiáról (persze úgy, hogy én is megértsem), és én meg elmesélem, hogy én mit "tanultam" aznap, mit éltem át, mit gondolok egy aznap olvasott cikkről.
Egy idő után unalmas lenne, ha mindketten csak programozásról, technológiáról vagy épp mindketten csak kutyákról beszélnénk és nem is tudnánk másról szót érteni.
válasza:Nem, ezeket tapasztalat útján tanultam meg, nem mesterséges a lista. Nem tudunk beilleszkedni egymás életébe, ha nem így van.
Őszintén, hogyan egyeztessük össze az életünk, ha én be nem teszem a lábam a városba, ha nem iskola, munka vagy ügyintézés miatt kell. A szabadidőmben állatok között vagyok, a természetben. Nem ilyen helyen élek, de mindig kimegyek. Ott a mély nyugalmat és az izgalmas kihívást is megtalálom. Csupán 11 éves voltam, amikor először elszöktem itthonról éjjel, egy kutyát is vittem magammal. És megjártam a határt. Felszabadító. :) Azóta mindig bennem van a mehetnék, és a kutyáim miatt kell is.
Nagyon ritka az olyan ember, akinek nem szakmája valami, de komolyan vonzza. Én nem is írtam, hogy tudományos végzettségűnek kell lennie ahhoz, hogy érdekeljen, de az életében fontosnak kell lennie a tudományos érdeklődésnek. Mert az enyémben is az. Annak nincs értelme, hogy halálra untatom a másikat. Illetve azt is szeretem, ha bekapcsolódik a beszélgetésbe, nem csak passzív hallgató (képzeld el ezt évtizedeken át), ahhoz pedig értenie is kell az alapokat...
És sajnos jól ismerem azt az embertípust, akit a tudományok elbűvölnek, a művészetek pedig hidegen hagynak. Emberileg, érzelmileg főleg olyanok vannak köztük, akiket én távolról elkerülök.
Nekem nem csak az intelligencia vagy a műveltség rész a fontos, hanem az érzelmek is. A legtöbb baj a világgal az érzelmi intelligencia hiánya miatt van. Szerintem ez olyan tulajdonság, ami minden épeszű embernek előkelő helyen van, és nélkülözhetetlen.
Így tevődnek össze.
:) Azt hiszem, ezeket együtt kezdem felfedezni egy méhészben. Csak panaszkodnom kellett. :)
Köszönöm szépen a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!