Nevetségesen magasak az igényeim, vagy jól gondolkozok?
Már két éve nem tudtam beleszeretni senkibe, nem volt kapcsolatom, de én ezt a pechnek tudom be.
Kritikákat viszont kaptam már, de még intést is, miszerint egyedül fogok maradni a végén vénlányként, ha így folytatom. :/
Olyan emberrel tudok jól elbeszélgetni hosszútávon, aki természettudományos beállítottságú, de nem szakbarbár, érdekli a szépirodalom, értékeli a művészeteket, és érzelmileg érett, kiegyensúlyozott. Az állatok, a szabad tér, a kinti friss levegő iránti szeretet úgy járja át, ahogy engem.
Én már kibékültem vele, hogy nehéz összetalálkoznom ilyen emberekkel, vagy lecsúsztam róluk, és komoly kapcsolatban élnek, de a külső nyomás és az, hogy újra vágyok valakire magam mellett, kihozta a kétségeim.
válasza:Tehát szerinted is pech, Első Válaszoló. :) Azért nekem az is számít, hogy legalább egy sorstársamról tudhatok.
22 éves vagyok, de ez szerintem annyira nem játszik szerepet a dologban...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:22 éves vagy, a manapság szokásos nézőpont szerint még ráérsz keresgélni..
Én 1,5 évig voltam együtt egy hozzád hasonló beállítottságú leányzóval, szintén nagyon természetbarát, szereti a természettudományos dolgokat és mindent ami a természeti környezethez kötődik. Úgy bírtuk másfél évig, hogy én pont az ellentettje vagyok: műszaki beállítottság, főleg gépészet/mechanikus dolgok.
Tulajdonképpen nagyon jól megvoltunk, egy relatíve jelentéktelen dolog miatt lett vége.
Lényegében azt akarom mondani, hogy ne várj évekig veled 100%-ig azonos érdeklődésűre. Ha találkozol valakivel aki érdekel/érdekes számodra nyugodtan fogj bele egy kapcsolatba. Legfeljebb viszlátot mondasz neki ha meggondolod magadat.
25F
19:44: ez precíz megfogalmazás volt. :)
19:46: az talán inkább a szenvedély... A szerelem nálam nagyon is racionálisan működik. Ha tudom miért tisztelni, ha fel tudok rá nézni, ha el tudom képzelni, hogyan töltjük az időnket, akkor van szerelem.
19:48: nem törődni az ideállal szerintem akkor tud az ember, ha nem élete végéig keres valakit. Nekem nem kellenek sem rövidebb kapcsolatok, sem futókalandok.
Sem kompromisszumoktól túlterhelt elvegetálás valakivel házasságban, mert feladtam.
K G: ehhez már nincs kedvem... Vicces, de ilyenhez egyenesen kiöregedettnek érzem magam. Már nem tud érdekelni egy olyan megalkuvós kapcsolat, amibe azon az alapon megyek bele, hogy amíg nincs jobb, addig tart, hisz tudtam, hogy nem tökéletes. Lelkiismeret-furdalás nélkül ki tudna így összejönni valakivel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!