Tényleg én vagyok ennyire rossz és kibírhatatlan gyerek?

20 éves lány vagyok, 3. éves egyetemista, nem járok el bulizni sosem, nem cigizem, iszom, stb., jogi karra járok nemzetközi jog szakra . Anyám 3 napja nem is szól hozzám, duzzog, látványosan levegőnek néz, azért, mert elsírtam neki a problémáimat, hogy nem úgy megy az egyetem ahogy szeretném , hogy félek, hogy mi lesz ha nem sikerül, és most ez az én nagy hibám. Persze, aláírom, nem úgy csináltam a dolgokat ahogy kellett volna, nem voltam elég szorgalmas, de azért jól esne egy kis bíztatás, hogy sikerülni fog, vagy valami. Nem azt kértem, hogy csinálja meg helyettem, egyszerűen csak egy napig ne éreztesse már ennyire velem, hogy tök felesleges vagyok és elcsesztem mindent.