Hogy lehettem olyan, hogy tizenévesen kértem a márkás cipőket, anyu meg adta rá a pénzt?

Én is márkás cipőket kaptam, de csak azért, mert dongalábbal születtem.

Most nincs az az isten, hogy 20-30at kiadjak egy cipőre!

Kínait hordok. Sajna Adidassal egy minőségű!

Ha most már belátod, hogy akkor anyukádnak azért a márkás cipöért bizony meg kellett dolgoznia (vagy helyette valamiröl lemondania), és most megbecsülöd, amiért igyekezett a kívánságaidat kielégíteni, akkor annyira nem is rontottad el magad.

Ki tudja, talán egyszer Te fogod majd öt segíteni anyagilag (esetleg már most is, ezt nem tudom). és akkor máris rendezve van a dolog.:-)

Nehogy szégyelld magad emiatt!

Ha szereted a szüleidet és tisztességesen viselkedsz velük, az bőven kifejezi, hogy hálás vagy, amiért támogattak/támogatnak.

Ha adtak rá pénzt, akkor bizonyára úgy gondolták, hogy megérdemled. Örülj neki, hogy ilyen rendes az anyukád.

Nem, nem rontottad el magad. Fiatalkorban teljesen természetes, hogy a szülők gondoskodnak rólunk, aztán persze a felnőtt korral eljön a függetlenség ideje is, amikor te döntöd el, mennyit áldozol egy-egy cipőre.