Van értelme barátok nélkül élni?

Tudod hozzá állás kérdése minden!

Ha így állsz hozzá akkor persze hogy nem fog összejönni!

Nekem is tök gáz az életem ,de még is mosolygok mindig,nem mutatom ki senkinek sem hogy mennyire szomorú vagyok.Rámosolyogsz az emberekre és ők visszamosolyognak Rád! Ne legyél feszült!Talán ami kéne neked az egy jó Fengshui vagy valami hasonló ezoterikus dolog amiből erőt meríthetnél magadon!Hidd el sokat segít!

Azért egy próbát tehetnél, hátha változik valami:)

Privi:P

Van, de barátokkal sokkal jobb.

19 éves vagyok. Már egy ideje úgy érzem, hogy nincs egy olyan, igazi barátom, akire mindig számíthatok. Ami azt illeti, egy mizantróp, emberkerülő különc vagyok, kiskoromban nagyon kis társasági lény voltam, de egyre távolabb kerültem a korosztályomtól. Nem fogadom el a szabályaikat. Engem nem érdekel se divat, se az, hogy mi a menő, se az, hogy mi a ciki. Nem szoktam rá a cigire, mikor kínáltak. Nem próbáltam buliban se. Nem szeretek inni (alkoholt). Nem járok el olyan helyekre, ahol azt bámulhatom, hogy 13 éves kis szarosok hogyan kínálgatják az éretlen testüket. A mai lányok egy igen nagy részét k*rvának, a fiúkat p*csöknek tartom. Azt érzem, hogy egyik pillanatról a másikra röhejes lett a világ, csak mindenki annyira megszokta már, hogy észre sem veszi. Nem tudom, honnan jöttek ezek a ValóVilág-"sztárok", honnan jött a csőgatya, honnan jött, hogy a lányok ribancosdit játszanak, honnan jött a füvezés, honnan az, hogy 5 évesen már mindenkinek van telefonja, honnan a Converse cipő, a rózsaszín póló. Amikor kisgyerek voltam, még féltünk a tanárnénitől. Akkor még nem piált mindenki. Akkor még nem árultak drogot minden diszkóban. Vagy csak én nem tudtam róla?

Mindenesetre szerintem nekem azért nincsenek barátaim, mert túl nyers vagyok. Mondjuk ezt meg tudom érteni. Azt látom, hogy a legtöbb barátság csak felszínesen az, valójában csak hazudozás meg színjátszás megy. Én megmondom a véleményemet mindenkinek és nem félek különc lenni. Nem érdekel, hány ellenséget szerzek. Nem érdekel, hogy teljesen egyedül vagyok.

Minden esetre nehéz. Nekem csak néhány van, de az ország más részében laknak. Mivel már rég végeztünk az egyetemmel, így csak nagyon ritkán találkozunk.Ahol lakom, ott szinte senki sincs, inkább csak ismerős, esetleg haverféle. 2X5 év kollégiumi élet után én elég nagy törésnek éltem meg, hogy egyedül maradtam.

Abban reménykedem, ha ismét sikerülne állást találnom, talán akkor változna a helyzet, de most ez is reménytelennek látszik.

Tesóm sincs, még szerencse, hogy a szüleim élnek még.

Talán ezért nem szeretem a szilvesztert, mert ilyenkor érzem, hogy nem tartozom sehova.

Hát azért sok sikert!

34/F

Nem olvastam el a korábbi válaszokat - bocsi, de leírom mit gondolok.

Igenis van értelme barátok nélkül élni. Nincs szükséged rájuk, nekem sincs... Az a lényeg legyél megbízható, barátságos, érdeklődj azok iránt akikkel időt töltesz (akárcsak ha utcán szóba keveredsz valakivel akármi miatt)....

Ennyi a titok: akikről azt gondolod hogy alkalmas barátnak, ahhoz úgy menj oda, úgy beszélgess vele, mintha már barátok lennétek. Érezd. Ez tartsd fejben és a többi lényegében meg fog oldódni.

Szóval kell 1-2 alapfeltevés, "hiedelem" amiket mint matematikai axiómákat el kell fogadnod és onnantól javulni fog a helyzetet:

1. Nincs rossz ember, mindenkit a jószándék vezérel. (Ez hülyeségnek tűnhet, de kulcsfontosságú! Viszont ne mond ki senkinek ilyen formában... Az átlagember nem tudja ezt felfogni és emiatt hülyének fog tartani ha kimondod...)

2. A személyt SOHA ne kritizáld: hiszen csak a viselkedését látod. Te is biztos sokszor hibáztál...

3. Minden emberben van valami különleges, értékes.

4. Az emberek azokat kedvelik, akik őket kedvelik.

5. Ha valaki képes rá, akkor mindenki képes rá: tanulni soha nem késő.

6. Nincs kudarc csak visszajelzés: legközelebb máshogy kell csinálni.

7. Sőt: a sikerhez vezető uton a kudarcok az útjelzők!

8. Ha az illető barátságtalanul viselkedik veled, az azért van mert nem sikerült megbízható, számára értéket nyújtó barát benyomását tenned benne.

9. Mosolyogj sokat, kedvesen :)

10. Minél jobban érzed magad, annál vonzóbb vagy (barátnak és párnak is).

Na, hirtelen ennyi bölcsesség jutott eszembe innen-onnan... Ha ezeket elfogadod és a hitrendszered részévé teszed, ki fog tárulni a világ.

24/F

Ja egyébként azt mondom hogy klasszikus értelemben barátokra csak azoknak van szüksége, akik érzelmileg ingatagok: akik egyedül nem tudnak lelki problémákat megoldani...

Nekem pl nincs szükségem barátokra. De sok megbízható ember vesz körül, akikre számíthatok akármi van (és ők is rám). Valamiképp barátság, de én magamban érdekkapcsolatoknak tartom őket: megtesszük egymásért amit lehet, addig, amíg mindkettőnk profitál a kapcsolatból... Ugyanakkor nem arról van szó hogy kölcsönösen kihasználjuk egymást, mert én is szeretem és tisztelem őket, és ők is engem. Csak nagyon fontos hogy NINCS SZÜKSÉGÜNK EGYMÁSRA, nem függünk egymástól.

Még valami ami következik a fenti pontokból:

Magányos, unatkozó, szomorú, önbizalomhiányos emberrel nem igazán akar barátkozni senki. Legyél olyan mint akikkel együtt akarsz lenni és ők fognak megtalálni téged!