Mit tegyek? Teljesen kiüresedett az életem.

Nem is tudom hol kezdjem. Mióta befejeztem a középiskolát 2 éve vegetálok. Az egyetemi felvételik sorra nem sikerülnek. De normális munkát sem találok. Aztán belekóstoltam egy illegális munkába, mert jobban jövedelmezett mint a rendes. De egyszerűen nem vagyok az a típusú ember aki ezt össze tudja egyeztetni az életével. Az a rengeteg pénz sem érte meg a rizikót és a kérdéses jövőt.

Most itt vagyok kb úgy, mint aki folyton a pénz kóddal simsezett, aztán egyszer csak nem használta. De már nem volt kedve rendesen játszani.

Elment a kedvem az élettől. Ettől a pénzsóvár hangya világtól. Nem találom benne a helyem. Tanulni szeretnék de nincs meg a megfelelő családi alapom, hogy egy olyan komoly egyetemen alkalmazkodjak ahova menni szeretnék. Rendes munkával meg csak rabszolgasorban élnék. Nekem ez nem kell. De a másik véglet sem.....

Sajnos nem látok kitörési lehetőséget, az igazán egyedi és kreatív dolgokat is leszarja a többség és az olcsó, sárga, villogó dolgokra kap rá. Nem is értem kik, és hogyan építették fel ezt a pénznyelő világot.

De nekem nem kell pénz, valamiféle szabadság kellene, de elment a kedvem mindentől. Mindig a pénzre és az anyagiakra figyeltem és az emberi kapcsolatokra, egyenes célokra, tanulásra nem. Mindig pattogtam a kitörési lehetőségek között mint a nikkelbolha és most, hogy találtam pár megoldást, már nincs energiám folytatni. Nincs kedvem lemenni az utcára. Vagy ide irogatni, ülni a lakásban, vagy épp kimenni kirándulni. Üres lett számomra az élet. Az egésznek hirtelen nem látom semmi értelmét.

Mi a fenének tanuljak ha azzal sem fogok többet keresni mint egy szélhámos ügyeskedő utcai árus, vagy bármi?

Nem is értem honnan van az embereknek házuk, meg kocsijuk, miből vették? Miből építenek ekkora boldog családokat, hogyan? Nekem mikor lesz akár egy üres telkem is bárhol havi, akár 300 ezres fizetéssel? Hitel?

Nem szeretek piszmogni, számolgatni, aprópénzekért elszúrni az időm. De nem szeretek félretenni sem.

Régebben rengeteg dolog motivált de a mostani helyzethez ez olyan mint amikor a kisgyerek örül a mikulásnak. Én már nem hiszek a mikulasban. Kiölte belőlem a társadalom.

Tulajdonképpen nem is éltem, alig vannak barátaim.

Az öngyilkosság sem megoldás, mert miért lenne az, de nem hiszem, hogy ezen túl bármit is élvezni tudok az eletben. Sorra szégyent hozok a szüleimre is és már nem bírok az emberek szemébe nézni.

Régen a lányok is motiváltak de rájöttem, hogy minden lányhoz kell egy élet. Még ha a legegyszerubbet is választod, és ezzel a hozzáállással leráznak magukról.

Már úgy érzem lenéznek az emberek, sajnos megkomolyodtam és már nem vagyok képes belemenni olyan őrült akciókba amikből akár jől is kijöhetnék. Nem motivál a pénz.....és sajnos az egész élet erről szól.