Mit tennétek a helyemben? Nem késő már változtatni egy pár dolgon?
Szóval pár évvel ezelőtt történt az az eset, hogy csörgött a telefon és sírva jelentették, hogy a nagytatám meghalt. Ez valódi traumaként ért. Vannak idősebb nagyszüleim, és féltem őket, sőt állandóan amikor csörög a telefon, mindig attól tartok azóta, hogy valami rosszat fognak bejelenteni, hogy valami rossz történt velük:S és ez kikészít idegileg nap mint nap...amikor egyik volt osztálytársamnak meghalt a nagytatája szintén, de ő már másnap bulizott meg leitta magát...hogy lehet valaki ilyen?! A nagytatám mindennap az eszembe jut, és tmivel érzékenyebb + visszahúzódbb fiú vagyok, lehet emiatt nem tudom még mindig feldolgozni. Amikor álmodok róla az utóbbi időben, akkor olyan meggyötörtnek tűnik...Születésnapom után halt meg, ő megvette előre az ajándékot, amit nem bírt ideadni, mivel elhunyt, ezért nekem kellett elmenni érte. Ez nagyon mély nyomot hagyott a lelkemben.:S + nem tudom, hogy mit kezdjek a telefoncsörgésekkel...mindig attól tartok, hogy h jelentik majd, hogy valakivel történt valami...:S Ezenkívül állandóan beszól a korosztályom, hogy gáz vagyok mert nem iszok alkoholt...helyette kávézni szoktam néha. Múltkor egyik társaságban 2órát beszéltek arról, hogy ki hogyan itta le magát, mit kevertek az italba meg hogy hogyan dőltek ki...valahogy annyira kellemetlenül éreztem magamat...egyáltalán nem tudtam hozzászólni a témához. Sőt emiatt le sokszor lenéznek, hogy nem iszok alkoholt... Úgyérzem ez a mindennapi idegeskedés + nagytatám utáni hiányérzet fog idegileg tönkretenni. Kisebb koromban visszahúzódóbb típus voltam, és sokszor kikülönítettek+cseszegettek, és ezek a dolgok még a mai napig felbukkanak az agyamban. Pedig tényleg segítőkész vagyok, ott segítek az embereknek ahol kell, és sokszor visszaélnek vele. Eddig egyszer sem verekedtem, vagy ilyenek. Még a légynek sem ártok. Tényleg olyan reménytelen eset vagyok?:/ Nem tudok már mit tenni...Esetleg valami pozitív tanácsokat kérnék, amiket megtudnék fogadni, lehetőleg normális válaszokat...
#egy huszonéves fiú#
Szerintem se foglalkozz azzal a társasággal akik "kinéznek" ,mert nem iszol!!!!!!!! Ne azért szeressenek vagy kedveljenek,mert te is ilyen sztorikat mondasz nekik,hanem fogadjanak el olyannak amilyen vagy! Ami nem megy nem kell erőltetni!
Próbáld meg túltenni magad a nagypapád halálán. Könnyű mondani tudom,de próbálj meg ezzel kapcsolatos könyvet olvasni. Vagy gondolj arra,hogy neki már jobb ott. Nem normális,hogy rettegsz a hívásoktól! Ha magadtól ez nem megy akkor pszichológus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!