Miért érzek így? Veletek is volt vagy szokott ilyen lenni?
Mikor kilépek az utcára úgy érzem,hogy mindenki aki szembejön lenéz,zavar,hogyha belenéznek a szemembe és azonnal elrántom a fejem.. Teljesen egyedül érzem magam,hogy nincsenek barátaim,nincs aki foglalkozzon velem,aki tényleg szeret,mintha minden ember csak kihasználna! Bármennyire próbálkozok jófej lenni úgy érzem,hogy nem is szeret engem senki. Egyáltalán nem vagyok biztos magamban emiatt és mindig megbánok minden egyes szót amit kiejtek!
Mindig reggel elhatározom,hogy ma egy jó napom lesz és mindenkinek tök szimpatikus leszek,de sosem így történik.
A külsőmre annyira érzékeny vagyok,hogyha már valaki csak annyit mond,hogy egyenes a hajad(de én utálom hogy egyenes) akkor nem azt mondom,hogy ez van nekem ilyen,hanem elkezdek sírni mondom magamban,hogy "erős vagyok,erős vagyok nem sírhatok" de mindig elsírom magam.
Ezután pedig olyan kellemetlenül érzem magam,mivel,hogy zárkózott típus vagyok nem szeretem ha sírni látnak,
eszembe jut,hogy jobb lenne ha nem is élnék!!
Jelenleg annyi probléma van az életemben itthon élek 3 fogyatékos emberrel szinte egy börtönben,ráadásul folyamatosan csak halmozódnak a problémák,amilyen idi.óta vagyok még én is csinálom magamnak!
Már elképzeltem magamnak egy képzeletbeli barátot aki szeret engem és minden este azt gondolom,h ő fekszik mellettem és így nem érzem magam olyan egyedül..
Sokszor úgy érzem,jobb lenne most megszűnni,kikapcsolni az agyam mintha nem is léteznék és nem kéne tudomást venni a külvilágról!
Kérlek,adjatok tanácsokat,hogy mit tegyek?? Hogyan lehetne pozitívabban felfogni az életet???
16/L
válasza:nekem is majdnem ugyanez a bajom, hogy egyszerűen utálom már ezt az egész világot, meg életet, mert mindenki annyira kétszínű érdekember, gyűlölködő fogyatékos, hogy legszívesebben elmennék egy bennszülött törzsbe élni, mert undorító ami itt megy.
én nem tudom mit tegyél, én próbálok olyan embereket keresni akik olyanok mint én, zárkózottabbak, akikkel meg tudom érteni magam, mást nem tudok. szóval ha szeretnél beszélgetni akkor írhatsz az emailemre, én kíváncsi vagyok mi a baj.
a tiniszöveg meg hülyeség, mert nem csak tinik lehetnek depressziósak.
válasza:Hát én már nem igazán vagyok tini, mégis ugyanez a gondom,hogy úgy érzem mindenki engem bámul az utcán és elrántom azonnal a fejem, vagy lefelé nézek mert annyira zavarban vagyok. És én is néha azt gondolom,hogy senki se tart jófejnek meg,hogy mások szemében biztos unalmas vagyok, pedig tudom,hogy ez nem igaz, de mégis néha rámtör ez az érzés....:S
20L
válasza:Megértem a helyzeted kérdezö... Én is hasonló helyzetben vagyok.. Bár már nagyrészt túlléptem azon, hogy az utcán elfordítom a fejem és aggódok, hogy ki mit gondol.. Ez már csak akkor jön elö, ha valami régi ismeröst látok, mert nincs egy olyan ismerösöm se akivel szívesen találkoznék..
De egyébként nagyban hasonlít a helyzetünk, nekem sincs igaz barátom, haverokra meg nincs szükségem, mert az nem barátság... Volt egy legjobb barátnöm, de ö is elfordult tölem ok nélkül...
Plusz még vannak egyéb gondjaim is, amit itt nem is említenék.. elég bajom van nélküle is..
Alapból csendes, nyugis és zárkózott vagyok én is, de ha valaki olyannal vagyok aki fontos nekem és jól érzem magam vele annak könnyen kinyílik és be nem áll a szám :P
Csak sajnos nincs most igazán senki ilyen..
Van egy "hobbim" ami kiszabadít ebböl a világból idönként, amikor üzhetem, de nem egy megszokott "hobbi", szóval nem biztos, hogy neked bejönne, na meg türelmet is igényel :)
Egyébként nyugodtan írhatsz egy üzit és válaszolok neked ha gondolod... Leírhatnád azt is, hogy merre laksz, hátha a közelben :)
17/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!