Kifejlesztettem pár készséget, amit a legtöbb korombeli nem tud, remélve, hogy elnyerem a tiszteletüket, és semmi, mit lehet tenni?

akrobatikát tanulok, gitározom és minifilmeket is csinálok a saját szórakoztatásomra. mindezt azért mer jóleső érzés csinálni, az már csak hab a tortán hogy megdicsérnek , olyankor büszke is vagyok magamra..aztán pár perc,óra elteltével mikor mrá mindenki tovább lépett a hülyülésre, és nem azzal van elfoglalva hogy én mekkora király voltam(ez most nagyon nagyképűen hangzott,inkább vagoyk önbizalomhiányos mint nagyképű:\) ..mer olyankor úgy is érzem mint egy király aki több a másiknál ,az átlagnál.

minden visszatér a régi kerékvágásba és továbbra is egy csendes, visszahúzódó ,önbizalomhiányos ,aszociális,unalmas embernek nyilvánítanak akivel nem lehet hülyülni ergó nem kíváncsiak rám(ha nem vagyok képes hülyülni velük olyan szinten ahogy azt ők elvárják akkor gyökér vagyok)..és ez rossz érzéssel tölt el

magyarul teszek azért hogy ez az önbizalomhiány "átforduljön" határozottsággá ,de aligha érek el valamit ,mer fejben vagyok egy hullámhosszon velük..

annyira bánt ,amit persze ők úgy fognak fel ,hogy én nem vagyok kíváncsi senkire ,holott azért nem szeretek velük lenni ,mer nem találom viccesnek őket, nem tudok velük együtt nevetni ,így marad az mikor ketten vagyunk és próbálunk beszélgetni több komolysággal:\

18f