Utálom az életem, utálom ezt a világot, mit tehetnék?
Arra gondoltam hogy valami szerzetes vagy remeteként elvonulva akarok élni az emberektől, de nincs rá lehetőségem, legyek öngyilkos? Mert ha meg megpróbálom és túlélem és nyomorék leszek, akkor mégsz@rabb lesz a helyzet :(
Sajnos nem születtem gazdag családba, állandóan keresek diákmunkát, de nem vesznek fel sehova, a hónap előtt 1-2 héttel mindig elfogy a pénzem, a szüleim nem igazán foglalkoznak velem, de nem is tudnak támogatni anyagilag, barátaim nincsenek, már nem tudok élvezni semmit se, szar ez az egész, nem tudom minek élek.
Elegem van ebből a világból, hogy minden csak a pénz szex drog körül forog, meg mindenki önző és lesz@rja a másikat és mindenki annyira qrvára normálisnak tartja hogy az élet abból áll hogy színészkedünk egymásnak meg gyrekkorunktól felnőttig tanulunk utána meg gürcölünk hogy kifizessük a csekkeket meg kell a nagy ház kocsi kutya gyerek, közbe meg qrvára nincs senkinek élete és nem is szeretünk senkit igazán, csak a sz@rkavarás megy...
És ne mondjátok hogy ne add fel meg ilyenek, mert már évek óta ez megy és rohadtul unom már, hogy semmi boldogság nincs az életemben, utálok itt lenni, legszivesebben valami lakatlan szigeten laknék valami bennszülött törzsben, csak már lassan ilyen se lesz mert a hülye emberek kiirtanak minden érintetlen földrészt....
Hát sajnos nekem se jut kajára, nem hogy egy kutyát is etessek, meg ha dolgozok, majd itt kaparja az ajtót? elmegyek 12órázni addig éhenhal megőrül meg összesz@rja magát...
Igen pont erről van szó, 22, de szerintem már lelkileg 72 :(
Nem vagy egyedül!
"Elegem van ebből a világból, hogy minden csak a pénz szex drog körül forog, meg mindenki önző és lesz@rja a másikat és mindenki annyira qrvára normálisnak tartja hogy az élet abból áll hogy színészkedünk egymásnak meg gyrekkorunktól felnőttig tanulunk utána meg gürcölünk hogy kifizessük a csekkeket meg kell a nagy ház kocsi kutya gyerek, közbe meg qrvára nincs senkinek élete.."
Mintha csak az én gondolataimat írtad volna le. Tényleg nagyon sz.r minden és már nekem is k.rvára elegem van. Munkám nekem sincs ergo én is csóró vagyok. És ez szörnyű érzés, kegyetlen rossz... Ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy jobb élni mint meghalni.
De én nem csóró vagyok, hanem éhezek! Tartozásaim vannak. Ha munkákat nézek akkor nem tudok dolgozni mert vagy ütközik a sulival, vagy nincs rá képzettségem. Ami meg most van, nem elég. De a szüleim is így állnak, ebbe is betegedtek bele.
Nem tudok valami segélyt kérni erre? Nem diákhitelt, hanem valami támogatást, munkanélküli vagy mit tudom én...
Sajnálom. Nagyon sokan éreznek így manapság, a kilátástalanság, éhbért kapnak rendes, normális fizetés helyett, és akkor örülnek ha a hónap végéig ki tudnak tartani abból a kis zsebpiszok pénzből.:( Nagyon nem jó ez így. Kíváncsi lennék arra, hogy vajon külföldön is így van-e. Amerikában,Németországban meg ilyen helyeken.
M.o-nak szerintem végleg befellegzett, már a 20 év alatt is elég sokan mentek ki külföldre, a következő 20 évben is tutira csökkenni fog a lakosság hála a drága" politikusoknak..
Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, bár még suliba járok de egyre jobban érzem azt, hogy mi lesz ha majd én is dolgozni fogok menni. Majd kezdhetem a gürcölést kb 60-70 éves koromig dolgozhatok(persze ha addigra nem 80 év lesz a nyugdíjkorhatár..) , ki tudja milyen munkát ahol rendesen meg sem fizetnek. És ami a legjobban feldühít , hogy ezt sok ember hagyja is, hogy ez így legyen. Nem így kéne lennie, de egyszer majd remélem felébred a magyar ember. Nem mintha hungarista lennék:D, de ez ami megy ebben az országban kiborító! Pedig szép ország lenne, de...
Másrészt pedig nagyon utálom az igazságtalanságot. És ezeket jobban is észreveszem, és még jobban a szívembe döf egy jó nagyot. Tényleg néha én is úgy érzem, hogy jobb lenne egy lakatlan szigeten élni, ott legalább nem lennének szabályok, senki nem szabályozna téged, hogy ha nem fizeted be az adód akkor egy mocsok ember vagy, ha nem dolgozod ki a beled akkor megint egy senkiházi vagy..
Szar világ ez, csak túl kell élni valahogy. Még ha nehezen is de remélem te kérdező is jobban fogod majd érezni magad! Valami kiútnak csak kell lennie, ami megoldható és hosszútávú(nem öngyilkosságra gondolok).
Tarts ki valahogy! Legalább tudd, nem vagy ezzel egyedül.:)
én megértem a bajodat. én is mennék már el itthonról mert 22 évesen már ideje is lenne meg elegem van már hogy nem törődnek velem, ha meg igen, akkor úgy kezelnek mint egy gyereket.
én is próbálok valami munkát keresni aztán meg ideiglenesen valakihez odaköltözni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!