Más is szokott erre gondolni? Lent.
Néha már úgy érzem, hogy sokkal többre mehetnék arra, hogyha olyan lennék mint mások: innék, cigiznék, netán verekednék.
Szüleim nem foglalkoznak velem, csak a testvéremmel. Nem is szoktam velük beszélgetni, csak naponta egy két szót.
Eddig mindig elveszítettem a legjobb barátaimat (kettő volt), és úgy érzem, hogy nem is tudok találni egy normálisat akinek hogyha elmondanám, hogy mi bánt, foglalkozna is velem.
Néha már úgy gondolom, hogy jobb lenne hogyha úgy térnék haza péntek esténként, hogy totál be vagyok állva, érződik rajtam a cigi szaga, aztán odamennék a szüleimhez és kiabálnék velük. Elegem van már belőlük, mindig csak más gyerekeket néznek, hogy ők milyen aranyosak, tökéletesek. Velem meg csak kiabálnak, holott semmit nem csináltam.
Legszívesebben lelki nyomorékká tenném azokat akik engem bántottak. ,,Élném" az életem, buliznék innék, megvernék minden olyan személyt aki bántott engem.
Tudom, hogy ez nem lenne jó, mert így elrontanám az életem. Csak már annyira elegem van mindenből. Aztán meg az lenne a legjobb, hogyha felakasztanám magam, mindezzel jelezve, hogy én is ember vagyok, szükségem van a szeretetre, arra, hogy foglalkozzanak velem. És így talán tényleg lelki nyomorékká tehetnék egy két embert.
Én eddig senkit nem bántottam, nem foglalkoztam a bunkó emberekkel, szüleimmel mindig tisztelettudó voltam, ott segítettem ahol tudtam, barátaim mindig számíthattak rám.
Most sem vagyok más, csak már kezdek ,,megőrülni". És én mindig nyugodt voltam, de mostanában már kicsit ingerültebb vagyok. Mi van velem?
válasza: válasza:Ha barátod nincs, és a szüleiddel sem jó a kapcsolatod, marad a pszichomókus. Fontos lenne tudni, hány éves vagy. Azért, légy szíves, ne akaszd fel magad, inkább nézd meg ezt a klipet!
Azért nem foglalkoznak veled,mert bíznak benned. Ne csinálj hülyeségeket,mert akkor ez a bizalom elvész. Ülj le velük beszélgetni. Nekem van egy problémás hugom,minden törődést ő kapott,így utólag jöttem rá,azért mert rajtam látták,hogy sokkal jobban megállok a lábamon. Viszont ha konkrét dologban kértem kérem ma is a tanácsukat segítségüket mindig számíthatok rájuk. Nem az a megoldás,hogy megváltozol,hanem,hogy a segítségüket kéred.
Ők is érezhetik azt,hogy neked nincs szükséged rájuk.
Később ezt a magatartásodat,életfelfogásodat kamatoztatod majd. Nálunk a hugom még mindig a szüleink segítségére szorul én elköltöztem otthonról és eltartom magam. Ja és azóta,hogy elköltöztem mindig várnak,hogy mikor tudok hozzájuk menni. Büszkék szerintem rád,hogy ennyire önálló vagy.
válasza:Szerintem hívd fel őket, biztos jólesne beszélni a gondjaidról:
Fiatalok Anonim Lelkisegély Szolgálata
Hívj minket, ha segítségre van szükséged!
Párkapcsolati konfliktusok
Szerelmi válság
Iskolai nehézségek
Családi gondok
Káros szenvedélyek
És bármi, amit Te fontosnak tartasz...
Velünk megbeszélheted!
Hívhatsz minket tanítási napokon 16-18.30-ig, T-Com (22) és T-Mobil (30) számról
06/80-505-005
Ingyenesen hívható
15 éves vagyok, de ha lehet nem kérek senkitől beszólást a koromat illetően.
A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 18:19
Csak az a baj, hogy én nem számíthatok rájuk, semmiben sem. Egyszer elmondtam, hogy mi bánt, persze kiabálás lett a vége, no meg az, hogy egy idióta kur*a vagyok.
Egyszer még alsóban volt egy olyan, hogy cigány lányok zsarolgattak engem és a barátnőmet, ezt sem mondtam el anyámnak, az osztályfőnöktől és az osztálytársam anyukájától tudta meg. Akkor sem volt megértő. Mi több, én voltam a hibás. Mindenért én vagyok a hibás.
És sajnos azt sem érzem, hogy büszkék lennének rám. Apa odavan a testvéremért, büszke rá sport teljesítményei miatt. Én is elkezdtem már összesen 3 sportot, abból kettőt abbahagytam. A harmadikat még most is csinálom és szeretem is. Igaz nem értem el semmi elhelyezést, de elvártam volna némi biztatást, vagy egy két olyan megjegyzést, hogy ügyes vagyok.
Szia :)
16/L vagyok. Nem tudom, hogy segíteni fog e valamicskét a válaszom, reménykedem benne.
Világ életemben színötös voltam. Nem cigizek én sem, nem iszom. Viszont lelkileg nagyon sok problémám lett. Anyu egy ideig bort ivott, és összeroppantam. Depressziós is. Szerencsére már nem iszik, de az az időszak nagyon rossz volt. Apa meg rengeteget dolgozik, eltartja a családot. Itt vannak mindketten nekem, de lelkileg sokszor éreztem magam egyedül. BArátaim is vannak, legjobbak is, de az egyiküket úgy érzem "félig" elvesztettem. Nem tudok az emberek szemébe nézni, félek egyedül buszozni, rengetegszer érzem magam egyedül. Dokihoz is járok.:) De tudod rájöttem, hogy egy idő után jobb lesz. Sokszor éreztem, hogy nem bírom tovább és megőrülök, szeretnék mindenkivel jóba lenni, helyes fiúkkal barátkozni. De közbe megmaradni jónak...Ne szokj rá a káros dolgokra én mondom neked, figyelemfelhívásnak se. NAgyon megbánnád, aztán elzüllenél, akkor meg az lenne a baj. Nincs valami felnőtt, akivel időnként tudnál beszélgetni? OSztályfőnök, vagy valaki?:) Meg kell találni azt a személyt, akire támaszkodhatsz. Semmiképp se csinálj butaságot. Mondtad, hogy ott az a sport amit élvezel. Nem fontos, hogy eredményeket érj el benne, az a lényeg, hogy téged az boldoggá tesz, és innentől más nem számít.:)
Tudom, hogy nehéz, és ilyenkor akármit mondhat az ember, de tényleg lesz jobb, én is tapasztaltam, te is fogod.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!