Önző vagyok? Változtatnom kéne ezen? Lehet így hosszútávon?

Mindenki, akit ismerek, szereti, ha van programja, sőt, sok programja van. Sokan még hétköznap is elmennek barátokkal ide-oda, hétvégén meg főleg. Ha pl. nyáron egy hétig nincs kivel összefutniuk, már unatkoznak.

Azonban én legjobban egyedül tudok kikapcsolni. Őrült sokat gondolkozom el, tervezgetek, "képzelgek". Igazi magányos típus vagyok. Azt nem mondanám, hogy otthonülős, mert nem 100%-ig fedi a valóságot ez a kijelentés.

Ha suliidőben egymás után két hétvégén programom van, az már nekem sok.

Én egy ideális szombatot nem társaságban és pörgésben képzelnék el, hanem elmennék egyet sportolni vagy minimum sétálni, aztán otthon ülnék, és a hobbijaimmal, érdeklődési köreimmel foglalkoznék.

Persze nagyon sokat tanulok is, ez most az ideálig hétvége vázolása volt. :)

Nekem általában az a pihentető hétvége, amelyiken nem volt semmilyen programom, és sokszor előfordult már, hogy a "programos" hétvégék után olyan érzésem volt, mintha szombaton is suliba kellett volna menni, magyarul hiányzott a pihenés.

Nagy intim szférám van, térben és időben, nem ismerek még egy ilyen embert, akinek ekkora lenne. És ha az intim szférámba hatolnak, azt nehezen tűröm.

Azonban úgy érzem, ez egyrészt nem normális, másrészt így nem lehet...

Ki tudja, lehet, mégse így kapcsolódom ki, csak ez nem tudatosul bennem?

Önzőség ennyit egyedül lenni, és ezzel hanyagolom a barátaimat?

Jövőre továbbtanulok... ott állítólag mindenki bulis. Be lehet vajon úgy is illeszkedni, hogy nem akarom kizárni magam a körükből, de valamennyire mégis kívül maradni, és a buliknak csak a kis hányadára elmenni? Kétlem...

18/L