Önző vagyok? Változtatnom kéne ezen? Lehet így hosszútávon?

Én is ugyanilyen vagyok, a továbbtanulásról annyit tudok mondani, hogy ha koliban kell laknod, az pokoli lesz így. Én nem bírtam ki két hónapig se, hazaköltöztem és átjelentkeztem a következő évtől levelezőre.

Nekem emiatt nincs párkapcsolatom se, jobban szeretek egyedül lenni, mint állandóan találkozgatni valakivel. Vagy ha mindenképp találkozni kell valakivel, akkor csak legjobb (és egyben az egyetlen) barátnőm jöhet szóba.

21/l

Már hogyne mehetnél el csak néhány bulira, amire nem akarsz nem mész, persze azért nem árt ha elhívnak meg van akivel menj. Én is voltam nagy ritkán, mindig hívtak de nem találtam túl érdekesnek. Amúgy szeretek társaságba lenni suliban, napközben de pl kolit nem viselném el mert este szeretek egy kis magányt is.

Önzőségnek nem mondanám, merthát magaddal szúrsz ki ha máshogy akarnád, ha nem akkor meg így érzed jól magad.

Én is így leírásod alapján hasonló típus vagyok. Napjaimat eltervezem és nem igazán szeretem, ha keresztülhúzzák a számításaimat. Hétvégéket szeretem itthon tölteni a magam csendességében a saját elfoglaltságaimmal, de ha esetleg van program, akkor szívesen kimozdulok. Viszont, ha egyhuzamban összejön program a hétvégékre, akkor már túlzásnak tartom és valóban olyan, mintha suli lett volna. Akkor általában azt mondom, hogy majd a következő hétvége nyugis lesz.

21/F

Az otthonülős, magányos embertípusnak elkell gondolkodnia azon, hogy vajon tényleg jól érzi magát a saját társaságában vagy ez csak egy felszínes hazugság és a valóság az, hogy ott belül igenis szeretne társaslény lenni, szórakozni a haverokkal meg bulizni, csak épp valamely okból kifolyólag ez nem megvalósítható és akkor e tény bevallása helyett inkább az lép felszínre, hogy " én a legjobban egyedül érzem magam " - ha igazán így van akkor rendben, azonban nagyon fontos, hogy magadban tisztázd, hogy ez tényleg így van-e.

Nah és akkor ha biztos vagy benne, hogy te az a fajta magányos embertípus vagy, aki boldog tud lenni a maga útján, akkor a következőket mondom neked: az, hogy te nem ismersz még 1 olyan személyt, mint te, az egy dolog. Az én környezetemben is a legtöbb veled egykorú személy bulizós, társasági lény, azonban minnél több helyen járt az ember és minnél többet látott életében annál inkább jön rá, hogy bizony sokfélék vagyunk és bár bizonyos embertípusok ritkábbak, mint mások, attól még igenis vannak és soha nem kell azt gondolni, hogy " nincs még egy olyan emberfajta, mint amilyen én vagyok " - de igen, van.

A magányt kedvelni, a saját utadat járni, a saját világodban tevékenykedni és élni egyáltalán nem rossz dolog. Ez nem olyasmi amit valaki ráderőszakol, ez belülről jön, a lényed egy része, tehát A LÉNYED, és saját magadat soha ne szégyelld, mert az az egyik legnagyobb bűn. Mindig mert felvállalni önmagad és maradj mindig a saját oldaladon, ez azt jelenti, hogy ne soha ne légy hűtlen magadhoz: ne viselkedj másként csak másokért, ne változtasd meg az életed csak a környezetedért.

Nem az számít, hogy MI alapján éled az életed, hanem az, hogy HOGYAN.

Amerikában például számos ember szószerint magányosan él. Saját házuk van, kertjük, hivatásuk, és ennek élnek, valamint a számos hobbijaiknak, amelyekkel foglalkoznak a szabadidejükben. És ez ideális.

A lényeg az, hogy élj. Nem kell úgy élned, mint a szomszéd, sem mint az osztálytársad. De élned kell, és úgy kell élned, hogy az életed egy igazán jó élet legyen, márpedig a jó élet többféle lehet, és semmi köze, hogy magányosan éled-e vagy sem. Lehetsz magányosan is boldog és lehetsz társaságban is boldogtalan.

Szia!

Szerintem nincsen semmi probléma az életviteleddel...Tudod nálam is ugyan ez van csak annyi a különbség hogy melózok éjjel nappal,hétvégén is,és sokszor hónapokig nem csinálok szabadnapot....

Lehet hogy már ilyen fiatalon felnőttél... :)

Fontosnak látod a jövődet ez okos és bölcs dolog!!!

Nem kell senki miatt megváltoznod!!!

Szia!

És még valami!

Lehet hogy zseninek születtél!!!

:)