Le tudod írni, szavakba önteni, hogy mit jelent a ZENE?

A zene számomra leírhatatlan. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, mit is jelent nekem. Mindenkinek van egy stílusa, így nekem is. Egyszer, egyáltalán nem rossz szándékból, volt egy olyan kijelentésem, hogy utálom a pop zenét, nekem a punk, a rock és a heavy metal a mindenem. Igen ám, de az emberek alljas módon ki tudják forgatni az ember szavait, ami számomra bántó. Nem azért, mert épp lealáz, mást mond, mint amit én, hanem azért, mert az az ember egyáltalán nrm érti meg, a dolgok miértjés. A punk az, ami nagyon közel áll hozzám bizonyos dolgok miatt. A közelmúltban történt néhány rossz dolog az életemben, és a zene volt az, ami segített. A PUNK az, ami napról-napra tartja bennem a lelket, hogy ne törjek össze, mert az emberek, a családom meg sem kérdezik, mi van velem. Oké, ez nem nagy dolog, de 2009-től 2014 novemberéig egy könnycseppen nem ejtettem, most nem nincs olyan hét, hogy nem bőgjem szárazra a szemem. A punk az a műfaj, ami ezeket a dolgokat mondja el, az élet szörnyűségeit, nem pedig a nyálas, romantikus szerelmeket. Mikor zenét hallgatok, gitározok, vagy éppen éneklek, ahogy a torkomon kifér, nem törődök semmivel és senkivel... Na az ad nekrm erőt ahhoz, hogy túléljem a mai világ nyomását, szörnyűségeit. A punk megtanított kiállni magamért, harcolni az álmaimért, és eddig mindent elértem, amit akartam. Igaz, iszonyú akaraterővel és rengeteg munkával, és lehet, sosem lesz lehetőségem, hogy ennek az 5 személynek megköszönjem, amit értem tettek, pedig nem is tudnak róla. Mikor hallgatom Pierre szavait valamelyik dalban, David basszerjának a hangjár, ahogy Chuck Comeau üti a dobokat, Jeff Stinco szólójátékát és Sebastien vokálját... Ez adja számomra az erőt, az inspirációt. Ezek a dalszövegek segítettek a legtöbbet, és nem hagyom, hogy az emberek megfosszanak a legjobb dologtól, ami valaha történt velem, a punk zenétől.

Ugh... Bocs a hibákért. Gyorsan gépeltem. 😒