Hogyan lehetne kicsit jobb irányba terelni az életemet, és önbizalmat önteni magamba?
Úgy érzem, hogy érettebb vagyok a koromnál. De valamiért mindenki hülyének néz, és senki sem ismer igazán. Legrosszabb a suliban, mert ott rendesen hülyének néznek.
Meg sem hallják az én véleményeimet, pedig nagyon sokszor nekem van igazam. Bár ebbe talán az is beletartozik, hogy nem tudok beszélni rendesen. De amikor fogalmazni kell, akkor mindig kimagasló eredményeim vannak. És a sportban is sok sikereim vannak.
De önbizalmam az szinte egyáltalán nincs. Talán mert nincs jó anyagi, sem padig családi hátterem, és nem vagyok egy modell alkat sem.Másrészt mindig azt éreztetik velem hogy egy senki vagyok. Itthon anyáék is, a suliban a tanárok, osztálytársak is, van hogy hozzám sem szólnak, és edzésen is a csapattársaim, pedig elvileg jó vagyok, mert otthon ott sorakoznak a kupák a polcon.
Néha amikor hallgatom a többieket és az ő "bajaikat" akkor irigyelem őket, mert nekik semmiért nem kellene aggódniuk. Én pedig minden nap a jövőmet tervezem. És valahol tudom, hogy soha nem fogom elérni a magam elé kitűzött célt: hogy boldog családom legyen, ház, kocsi, munka...Olyan élet, ahol nem kell az anyagi okok miatt aggódni...
Nem tudom hogyan lehetne belém egy kis önbizalmat önteni, de jó lenne néhány tanács, hogy merre kellene elindulnom. Hol tudnám magamat elfogadtatni és legfőképpen megértetni, hogy ne érezzem úgy, hogy nem vagyok egyedül...Most is csak az az érzés kavarog bennem, hogy engem soha senki nem fog megérteni és örökre magányos leszek...de az ilyen élet nem is élet...és tanán jobb lenne ha nem is élnék...
De ezek a gondolatok kikészítenek idegileg...Kérlek segítsetek, mert tényleg nem bírom már ezt, hogy minden este sírva alszom el:(
" Én pedig minden nap a jövőmet tervezem. És valahol tudom, hogy soha nem fogom elérni a magam elé kitűzött célt: hogy boldog családom legyen, ház, kocsi, munka...Olyan élet, ahol nem kell az anyagi okok miatt aggódni..."
Itt a helyzet kulcsa, Te magad írtad le. Na ezt nem szabad így megközelíteni, hogy Neked sosem lesz semmi a céljaidból!! Mert már be is kódoltad magadnak, pedig honnan is tudhatnánk, mit hoz a jövő? :)
Nem szabad ilyen borúlátóan gondolni a jövőre! Én ugyanígy voltam 18 éves koromban mint Te! (nem tudom hány éves vagy). Anyagi háttér nulla, modellalkat kilőve, kis faluból feljöttem nagyvárosba, senkit se ismertem...
De az optimizmusom (és persze az évek!) átsegítettek minden nehézségen. Ma már nagyon elégedett vagyok, szuper munkám volt (most GYED-en vagyok), van családom, lakásom, autóm, és jobb formában vagyok, mint 18 éves koromban.
Nekem speciel a barátaim segítsége (nem anyagi, hanem az maga, hogy ők a barátaim) nélkül sokkal nehezebben jöttek volna össze a dolgok.
Javaslatom: Keress hozzád hasonló szintű/gondolkodású/korú barátokat, és együtt "keressétek az élet értelmét, a célt".. sokkal könnyebb lesz, hidd el.
És szívből kívánom, hogy pár év múlva már Te adj tanácsot majd egy ugyanilyen kérdésre :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!