Honnan tudjam, hogy tényleg beképzelt bunkó vagyok-e?
válasza:Köszönöm :) Eddig én is meg voltam győződve róla, hogy nem vagyok beképzelt, de ha ő 3 év után ezt gondolja, így nem tudom. Nagyon próbálok neki is megfelelni, de a személyiségem nem tudom, és nem is akarom feladni, hiába szeretem. Már mondtam neki, hogy keressünk olyan könyvet, vagy valamit, ami segíthet abban, hogy ki tudja fejezni az érzelmeit, vagy legalább elmondani, de akkor is én voltam a hülye, hogy mit gondolok?!
Nem tudom, hogy segíthetnék, ha nem hagyja, olyan csalódott vagyok, és kétségbe esett.
Sőt ma reggel a képembe vágta, hogy azért nem beszél velem, hogy ne vitázzunk. Mondom szerinted ez a megoldás? Mert akkor buta vagy ne haragudj!
Erre ő: még jó, hogy van egy okos a családban!
És ezt olyan gúnyosan mondta, hogy azt hittem sírva fakadok. :(
válasza:" én vagyok az iskolázottabb"
"lehet, hogy néha bunkó vagyok, de a "beképzelt"-et ellenzem"
Ebből világos, hogy : egy beképzelt bunkó vagy !!
Amúgy nem lehet, hogy azzal van baja a párodnak inkább, hogy egyfolytában jár a szád otthon anélkül, hogy mondanál is valamit??
válasza:Egyébként ilyesmit én is éreztem egy kapcsolatomban, és őszintén örülök neki, hogy szakítottunk. Még a szakítást sem lehetett vele értelmesen megbeszélni. Másról sem tudtam részletesebben beszélgetni vele. (Holott ő ugyanolyan iskolázott volt.) Ő is inkább a tévéhez folyamodott, ha beszélgetni akartam vele. Csak azért voltam vele megértő és türelmes, mert éppen nem volt állása. Azt hittem azért szótlan...
Közben olyasmi volt a háttérben, hogy inkább másmilyen kapcsolatra vágyott. Vagy olyasmire, mint a volt párjával, akivel egyébként iszonyatosan sokat veszekedtek. Vagy valami elképzelt tökéletes kapcsolat járt a fejében, amibe sehogy sem illettem. Csak épp ez az, hogy semmiről nem beszélt, mindent csak elvárt. És csak akkor volt nagyszája, ha olyasmit tettem, amit az exe. Hogy én is így-meg úgy... Semmi érvelés, semmi. Megoldás a tévé, vagy hogy "hisztis vagy"...
Na én örülök, hogy nem lett belőle 3 év.
Halak vagyok, nyilas aszcendenssel, de nem tudom, hogy ez mit jelent, olvastam már róla, de sok dologgal nem értek egyet.
A bunkóság, ahogy már írták is, nálam kissé nyers őszinteség, soha nincs benne bántó szándék.
És soha nem jár úgy a szám, hogy ne mondja valamit, mert nem vagyok egy csevegős fajta. Ha csak egyszer venné a fáradtságot, és beszélgetne velem, hidd el nem lenne gond.
És pont azért vagyok csalódott, mert az elején nem ilyennek ismertem meg, akkor kedves volt velem, tudott kávét hozni nekem, reggelit csinálni, és asztalnál enni, most meg derogálja a mosogatás, és nem eszik asztalnál, mert a szobában jobban esik, és elhanyagolja magát, amit én nem teszek.
Az elején megbeszéltük, hogy a házimunka közös, mert közös az otthon. Nem várok el sokat, csak néha VALAMI segítséget, de nem kapok. Azt hiszem ezek után nem csoda, ha kinyitom a szám, és elmondom mi a gondom. Azt hittem, ez minden normális kapcsolat alapja.
Igen 11:16, a "hisztis vagy" nálunk is megy, és bevallom, olyankor legszívesebben megmutatnám neki milyen is amikor hisztis vagyok! Ha gond van az már egyből hiszti? Bizony ettől bemorculok.
Ja igen, és ha azt érzem, hogy nem voltam vele igazságos, akkor nem vagyok rest bocsánatot kérni, ilyet tőle soha nem hallottam.
Szeretnék segíteni, de olyan mérges tudok lenni rá :(
válasza:Fú, amiket leírsz, mintha tisztára ismernélek. Szóval azt hiszem teljesen átérzem, hogy mit hogyan értesz és érzel...
Affelől nincs kétség, hogy okos vagy, mert próbálod megoldani a problémát. Na meg beképzelt bunkó sem lehetsz, mert akkor sem gondolkodnál mindezeken. Aki beképzelt bunkó, az nem gondolkodik ilyesmin, hanem maga is kijelent ezt-azt, majd meg sem hallja amit a másik mond. (A bek.bunkó lennél pl, ha kijelentenéd, hogy lusta disznó vagy mert még elmosogatni sem vagy képes, majd mielőtt bármit szólna rohannál felhangosítani a tévét, ezzel ráhárítani mindent...) A 11:14-es válaszolónak sem nőtt még be a feje lágya...
Na de mit tehetnél?
Szerintem: Akármennyire is megalázkodást jelent, próbálj még tűrni. Próbálj meg veszekedés nélkül kihúzni egy kis időt, mit tudom én, mondjuk pár hetet. Akár úgy is, hogy minden feladatot te végzel el, minden kérdésben ő dönt (nem szólsz bele, hogy ne úgy, hanem hagyod), ha veszekszik, nyelj még ha sírhatnékod is van, csak ne mondj ellent neki. Bármilyen logikátlan is, hagyd, hogy minden úgy menjen, mintha ott se lennél.
Na nem azért, hogy hátha így észre veszi magát, mert valószínűleg nem fogja. Hanem hogy legyen egy kis nyugalom, amolyan semleges állapot. (Elköltözni egy hónapra azért mégse...!) Ha mégis csoda történik, és így is megérzi a hiányodat, akár magától is megenyhül, de nem hinném. Inkább pár hét után próbálj beszélni vele, csöndesen, nem veszekedve. De valószínű az is nehéz lesz. Ehelyett le is írhatnád neki a gondolataidat (hogy mi van, mi volt, mi változott), fűszerezve azzal, hogy szereted és szeretnéd, ha ezt hagyná is és segítene abban, hogy vidáman átöleld... És tegyél fel neki ugyanígy írásban kérdéseket, hogy igenis próbálja már megfogalmazni ő is a gondolatait, érzéseit! Igen, szerintem igenis "süllyedj" idáig, és ne hagyd, hogy éveken át csak te nyelj és gürcölj, mert az sem jobb. Ha egy ilyen őszinte dologra sem ébred fel, akkor nem tudom miféle fafejű párod lehet.
Ui: Szinte sejtettem, hogy ott lesz az a nyilas!
Olyan sok dolgot próbáltam már. Azt is, hogy írásban "mondom" el neki, hogy mit érzek, de nem sikerült felvernem vele. Próbáltam, hogy segítsek neki, érzelmeket fogalmazni, és egy kis empátiára ráébreszteni, azzal, hogy játszunk. Kitaláltam egy szituációt, mondjuk, hogy adott egy utcán sétálgató fiatal lány, akit megtámadnak. Mondtam neki, hogy játsszuk azt, hogy megpróbáljuk kitalálni mit éreznek ezek az emberek. Szerintem jó játék lett volna, és hasznos is mindkettőnknek, de nem ment bele. Akkor is csak hallgatott. :(
Sajnos a döntéseket nem tudom átadni, mert nem igazán vannak olyan döntéshelyzetek, amik ezt igénylik, én járok boltba, én főzök, ha megkérdezem mit, akkor a szokásos "amit akarsz" a válasz.
Úgy érzem minden az én nyakamon van, ami teher, ő meg még meg is sértődik miatta.
Megértem én, hogy kellemetlen, mert többet is keresek, mint ő, ha nem is sokkal. Eddig minden gondot nekem kellett megoldanom, az én nevemen vannak a hitelein, pedig neki nem fizetett a munkahely. Oké, persze, tudom, nekem adtak hitelt, de akkor is! Tényleg mindent én intézek, és ha megszólalok, hogy nem vagyok boldog, mert érzelmileg kielégítetlen vagyok, akkor hisztis vagyok.
Pedig igenis meg szoktam jegyezni neki, hogy nagyra értékelem, hogy mennyit dolgozik (minimálbérért ezt nem teszem neki hozzá). Próbálok példát mutatni, de úgy viselkedik, mintha egyedül lenne, és nem egy család tagja. Kipszichézhetném, hogy a családja suttyó, de azért ez nem csak ezen múlik. Ha akarna, tudna úgy hozzámállni, ahogy egy nőhöz illik, nem hiszem el, hogy nem tudna.
Amúgy miért? Mit jelent a nyilas aszcendens a halakkal?
válasza:Hű, hát elgondolkoztam, hogy én mit tennék ilyen helyzetben. Nem lehet könnyű...
Azt tanácsolták ugye, hogy tűrj. Na de meddig lehet tűrni, ha az ember mindig falakba ütközik és úgy érzi, hogy csak a másikat nem is érdekli ez a helyzet?! Az viszont igaz, hogy tenni kell és küzdeni, bár manapság már nem szokás. Ezért is tök szimpatikus a hozzáállásod. :)
Ajánlok egy könyvet: *****
Igaz, hogy keresztény könyv, de ha vki nem ilyen beállítódású, akkor is hasznos lehet szerintem. Ha van kedves és időd, kukkants bele!
Remélem, hamar rendbe jöttök! Kitartás!
* Automatikusan eltávolított tartalom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!