Mással is ki tud b@szni így az élet? Párkapcsolatok, Test, Arc, Tehetségek stb.

Akkor én is leírom velem mi gond van.

Én sem vagyok egy túl magas egyed a 160 centimmel. De igazából ez már nem is érdekel. Szeretek kicsi lenni, legalább elvegyülök a tömegben. :)

Nekem is rossz a látásom, és 1 év alatt még rosszabbul látok. Mínuszos mindkettő. A lézeres szemműtétre én is gondoltam, de most nincs rá keret. De igazából ezt ki tudja, hogy nekem bajom van a szememmel? Csak én. Más nem nagyon látja, max akkor tudják meg, ha elmondom. :)

Én sem vagyok egy sportalkat. Deszka vagyok elől hátul.Nincsenek melleim pedig ennyi idősen már kéne, hogy legyen. Mindig irigykedve néztem, hogy más 14-15 éveseknek már akkora mellük van, nekem meg sosem lesz akkora, mint két szúnyogcsípés kb. De már megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy legalább ha egy fiú megakar velem ismerkedni, akkor nem a melleim miatt teszi ezt.

És legalább a szemembe fog nézni. Persze ezt nem gúnyként írom, csak ez tény.:) Ha úgy lesz, hogy elkezdek sportolni akkor a kis mellem kevésbé fog zavarni. Sőt.

Egyébként meg mindenki sportolhat, és csinálhat magából sportos alkatot, csak akarni kell hozzá.

A fejem az egy külön kategória. Gyári hibás felhozatal, sajnos cserét nem lehet megoldani, mert tudtommal még fejcsere nincsen. Esetleg plasztikai sebészethez fordulni, de az meg drága. Nem beszélve a fehér bőrömről, szerintem ha egy teljesen fehér falhoz odaállítanának és összeolvadnék vele, annyira fehér. És undorító. Barnulni azt nem tudok. És néha szoktak látszódni az erek a lábamon, aztán meg eltűnnek, majd megint újra látszódnak ezért szoknyát sem merek felvenni. De megfigyeltem azokat akiknek nem fehér a bőrük, és észrevettem, hogy mivel nekik barna ezért kevésbé feltűnően látszódnak az ereik, de ott voltak. Ezzel talán tudom magamat nyugtatni. Gyengék a vénáim, sajna. Aztán még azt is meg kell említsem, a ritka gyér sz@r hajamat, vékony szálú egyenes és vagy 2-3 naponta zsírosodik. Tehát már a hajszárítástól is agyfrászt kapok. Aztán még ott van az, hogy visszahúzódó vagyok és félénkebb az átlagnál. Fiúk még nem közelítettek meg, mert igazából szemezni sem merek. Na nem mintha pont velem akarnának szemezni a fiúk, mert hát a szürke kisegereket nem veszik észre. Teljesen elvegyülök a tömegben. Ha megyek az utcán és látom, hogy velem szembe jönnek minél szebb és csinosabb lányok elmegy a kedvem mindentől , még az élettől is, és aztán rájövök, hogy hát persze miért is akarna velem megismerkedni egy pasi is, hiszen ha tőlem 100x jobb lányok vannak.

De a napjaim nem ezekkel a gondolatokkal telnek el. Eszembe jut ugyan, de nem fáj annyira mint mondjuk 2-3 éve. Próbálom észrevenni és általában észre is veszem az apróbb örömöket is. :) És már nem érdekel ki hogy viszonyul hozzám, ha egyedül halok meg akkor egyedül ez az én sorsom. De még remélem, hogy lesz jobb időm számomra.Addig elvagyok magamban, elkezdek majd sportolni is és fejlesztem magam. :) Nem szabad lecsüggeni, mert akkor egy besavanyodott ember leszel. Rajtam nem látszik mit gondolok, mert már nem érdekel, de belül azért szokott fájni, hogy én miért vagyok ilyen. De hát ez van, mindenki különbözik a másiktól. Másrészt pedig senkinek sem felelhetünk meg. Elég nagy feladat az is, hogy saját magunknak meg tudjunk felelni egy egész életen át. És, ha sikerült akkor túl léptük önmagunkat és már is jobb lesz az ember lelke. Én azért próbálok megmaradni jó embernek. Hiszen az sokkal szebb dolog, és nagyobb is, ha valaki emberséges tud maradni egy életre.

Most így érzel, de Neked is lesz egy korszakod mikor majd minden lefog tisztulni és nem leszel magaddal elfoglalva. És csak a szépet fogod magadban is meglátni! Ne hagyd, hogy az az idő elvesszen, vedd észre. ;) Járj nyitott szemmel.

Üdv.