Félsz az utcán? (kérdés túl rövid)

én se nagyon

de ez gyerekkorból maradt szerintem mikor beszól valaki hogy mit nézel vagy a cigányok állítanak meg ilyenek miatt még most is kicsit feszengve megyek az utcán,

de ha fülhallgatóval megyek akkor sokkal jobb az olyan mintha elzárna a külvilágtól.

Nappal nem. Nappal sehol se félek. Már volt, hogy 8. kerület leggyönyörűbb mellékutcáiba kellett bekanyarodnom, a putriba a suttyók közé. Azt hiszed érdekelt? Nem. Mennem kellett ezért mentem is. Szépen előre néztem, az utat figyeltem nyugodtan elértem a célomat.

Sötétben.. Hát eléggé, de még az itthoni utcákon is (kis város, ráadásul a kertváros részén, nagyon jó környék), szerencsére mindenre felkészülten vágok neki az esti utaknak. De minden apró neszre oda kapom a fejem. Mielőtt besétálnék egy utcába jól megnézem. Próbálok mindenre figyelni. Ahol nem ég semmilyen lámpa oda inkább nem megyek, akkor se ha túl nagy a kerülő.

Már szerencsésen kikeveredtem üldözésből, autóba behúzástól, fojtogatásból, pofozásból, lökdösésből, fenyegetésből. Már volt, hogy fényes nappal az utcán ráncigált végig egy srác és senki se törődött vele. Gondolom azt hitték poén. Végül 1 nő kijött a házából, hogy fejezzük be a hangoskodást mert a férje éjszakás volt és kihívja a rendőröket ha nem megyünk el onnan. Aztán észre vette hogy a gyerek csuklóját már véreske karmoltam és hogy úgy remegek mint valami epilepsziás. Szerencsére a nő olyan erélyesen szinte rávetette magát a srácra, hogy elszaladt. Nekem előtte annyira szorosan fogta a kezemet, hogy nem tudtam elmenekülni, vagy megakart erőszakolni vagy elakart rabolni és voltam úgy 13 éves.

Szóval így az idők folyamán magamtól rájöttem, hogyan tudok megmenekülni.

Rengeteget olvasok viselkedéskutatást, pszichológiát, szociológiát és egyéb hasznos kutatásokat, cikkeket, közleményeket.

Szóval felismerem a beteg embereket akik akár agresszív megmozdulásokra is képesek, így elkerülöm őket jó messziről.