20 éves létemre semmi életcélom, csak vegetálok napról napra. Vannak még hozzám hasonlók?

Remélem nem probléma, ha sírok egy kicsit, de velem is ugyanaz van, mint itt az emberek többségével. Én is azt hittem csak én lehetek akkora szánalmas balfék, meglepő hogy mégsem és valahol megnyugtató is. Én főiskolás vagyok, suli időben a tanulásba temetkezek, ami jó ha azt nézzük hogy jön a pénz a tanulmányi és köztársasági ösztöndíj miatt, sok elismerést is kapok, de egyszerűen nem tesz boldoggá, büszkévé én nem tudom mi van velem. Szorgalmi időszakban ott van a cél (jó tanulmányi eredmény), ilyenkor meg mint aki meghalt... Egész nap döglök, a napom fénypontja egy jégkrém. Undorító!

Most állítottam magam elé egy célt, hátha összejön. Mindennap sportolok, hátha sikerül. A sport kicsit kikapcsol, semlegesíti az érzéseimet, megnyugtat. Nem lesz jobb kedvem tőle, de legalább nem tartom magamat szánalmasnak egy kiadós futás után. Nekem ez segít... Jobbat sajnos nem tudok én sem :S Céljaim vannak és keményen harcolok értük, még is egy szerencsétlen idiótának érzem magam...

Wow, pont így vagyok ezzel én is. bár én járok felsőoktatásba, amit eleinte imádtam, és tényleg semmi problémám nem volt, ám olyan április-május környékén elővett egy depressziós időszak, ami még most is tart, ennek hála a vizsgáim totál szarul sikerültek.

Annyi a különbség, hogy én tudom, mit szeretnék, vannak céljaim, mégsem azt csinálom, mert a szüleim hülyeségnek tartják, és úgy vannak vele, nem érdemes azokkal foglalkoznom. Olyan helyen tanulok, amit elsősorban a szüleim kedvéért választottam, bár a jelentkezéskor még én is elhittem, hogy én is ezt akarom, és egy-két hónapig még foglalkoztatott is a dolog. Mostanra rájöttem, hogy nem tesz boldoggá ez, és megőrülök a gondolattól, hogy később is ilyenekből áll majd a munkám.

Van hobbim, viszont hobbi szinten űzöm azt, amivel foglalkozni szeretnék, és néha annyi időmet elveszi (amit persze nem bánok), hogy a tanulásra meg kevés időm marad.

egyébként iskola süznetekben hétvégén én is pont ugyanilyen vagyok, mint ti: gép előtt ülök, filmeket nézek, esetleg az ágyban vergődve olvasok egy jó könyvet.

félek attól, hogy kiiratkozzak az egyetemről, legközelebb csak egy év múlva tudunk új szakra átiratkozni, és megijeszt a gondolat, hogy mire azt elvégzem 26 évesen, még csak akkor kezdek el dolgozni, és addig a szüleimmel éljek :S

20/L