Hogyan kezdjek el élni? Mert én úgy érzem, csak vegetálok.

17 éves leszek egy hónap múlva. Eddigi életemben szinte semmit nem csináltam. Vagyis körülbelül 3 éve ennyire unalmas az életem, mióta gimis vagyok. Hazajövök, tanulok, gépezek, tv-zek, aztán alszom. Ennyiből áll a napom. Barátaim csak az osztályból vannak, ezenkívül nem nagyon barátkozom másokkal. Pedig szeretnék! Nagyon gátlásos vagyok, ezért nem járok bulizni, nem szeretek moziba menni, de még csak kávézókba sem, mert úgy érzem, kiröhögnek. Tudom, ez már pszichológiai eset..de nincs kedvem dokihoz elmenni. Igazából mindig azért nem teszek meg dolgokat, mert azt gondolom, azokat a dolgokat csak nálam jobbak csinálhatják (talpraesettebbek, viccesebbek, jobban kinézők).. pl. a bulizást. Én nem akarok itthon ülős lenni, de nem merek táncolni sem (holott 5évig latintáncoltam, nem vagyok béna), pedig sok famozgású is táncol. És nem kéne, hogy bajom legyen magammal. Azt mondják az idősebb egyetemisták, akikkel beszélgetni szoktam, hogy értelmes vagyok, a fiúk pedig bámulnak az utcán. És az osztályban meg azt hiszik, hogy én olyan ember vagyok, akinek jó élete van..bulizik összevissza, van egy jó pasija és mindent megkap. Ezt nem tudom, miből gondolják, de már a harmadik lány mondta ezt, hogy kívülről így tűnik. Fogalmuk sincs, hogy ha hazajövök, semmit nem csinálok, hogy 15 éves korom óta nem volt barátom, hogy egy igazi barátom nincs, hogy az apámat kiskorom óta nem láttam, hogy olyan gátlásos vagyok, ami akadályoz az élet minden területén, hogy csak vegetálok. Ezeket nem panaszkodásképp mondom, hiszen tudom, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben levők. Nekem csupán az a problémám, hogy a gátlásosságomból fakadóan nem tudok ÉLNI. Egyik nap keljek fel azzal, hogy én most meg fogok változni? De mégis hol kezdjem? Hol szedjek össze barátokat? Mit tegyek, hogy ha mondjuk elhívnak bulizni, ne érezzem magam feszülten? Álljak be a tükörbe úgy, hogy van rajtam egy jó ruha, magassarkú és mondogassam, hogy nem vagyok kevesebb másoknál? Tudom, hosszú lett, de köszönöm annak, aki elolvassa.