Fogalmam sincs mihez kezdjek a jövőben, más is van így ezzel?

Manapság már mindenhol nehéz elhelyezkedni, minden szakkal. Mi az ami érdekelne?

Amúgy nekem az a véleményem, ha tényleg megvan az a dolog, ami nagyon érdekel, akkor ne hagyd veszni csak azért mert van aki büfészaknak nevezi. Én szociális munka szakra járok, ezt is sokan büfé szaknak nevezik,volt hogy pedagógusnak tanuló mondta ezt. Pedig szerintem pl. Neki nehezebb elhelyezkedni mint nekem, ha nem jó tárgyakat választ.

Szóval, aki jó szakember, arra talán szükség lesz, csak meg kell tanulni kapcsolatokat kialakítani, mert ma már nem elég egyetemistának lenni és tanulni x évet. Mellette egy csomó mindent kell csinálni, hogy jusson valamire az ember.. (esetünkben, hogy legyen munkája).

Ne add fel!

Amúgy én pont ezt éreztem 2 éve, amikor 21 voltam...most kezdek ott tartani, hogy kezdenek elképzeléseim lenni arról, hogy mit szeretnék.

Nagyon nehéz az ilyen...

Szia. Ennyi idősen kevesen tudják, mi az a szakma amit választanának egy életre- és ha tudják is, közbeszól egy csomó minden mint pl. a munkanélküliség.

A fiatal pályakezdőt csak kihasználják, a középkorút csak akkor alkalmazzák, ha nem kisgyerekes és nem nő, ki is zsákmányolják ha férfi;40 felett meg azért nem alkalmazzák- és hol vannak ők az álmaiktól?? Nagyon kevesen vannak, akiknek az is a munkájuk amit szeretnének. ehhez tanulni kell, esetleg vállalkozni, de azt se ajánlanám manapság.

Én 37 vagyok. Most találtam meg a Munkaügyi kp. által egy olyan OKJ-s képzést aminek haszna is van- találni fogok vele munkahelyet. Azt tanácsolnám, hogy ott keress valamit, amit tanulhatsz. (Az újságban megjelenő kamu, csali-pénz és időrabló tanfolyamokkal nem kell foglalkozni)

Szerintem nem kell görcsölnöd azon, hogy mi lesz veled pár év múlva, mert felesleges. Az a lényeg, hogy legyenek apró terveid a jövőddel kapcsolatban. pl. fogadj el minden normális munkát, amit ajánlanak. Még ha éppen nem is az volt a célod. Azok során sok új embert ismerhetsz meg. És az új emberek, új tapasztalatok az utadba sodorhatják az igazi célod.

Nekem ez eddig bevált. Mindig voltak apró terveim amik rávezettek az igazi utamra, amit járni akarok.

Persze, ha azért, amit szeretnél külön iskolát kell járnod, akkor érdemes rá gyúrni, akkor hiába várod a csodát. De a modellkedést nem kell feladni. Ha szerinted van rá adottságod. Kisebb helyeken próbálkozz, ahol csak kisebb a tét és fokozatosan jutsz majd el befolyásosabb helyekbe. Lehet, hogy te túl nagy léptekben akarsz haladni. Mindent akarsz, hirtelen. Türelem és minden sikerülni fog. Még nem vagy elkésve!

Ezzel Én is küzdök, mert imádok a konyhában lenni, tehát jó lenne a szakácsság. Szeretek vezetni, akár lehetnék kamionos is. Szeretem a minimalista stílust, jó a kézögyességem, szeretek kreatív lenni, tehát asztalos.

Gyakorlatilag mindegy mi a cél az lenne, hogy saját vállalkozásként kiválni belöle.

Engem leginkább az aggaszt, hogy tapasztalatom szerint legalább egy ingatlan brókernek kellene lennem, mert "nem számít a pénz" de ugye csak akkor ha sok van belöle...

Nem szabad ennyire komolyan tervezni,mert ez megkeresíti az egész életed.Gondolj bele,ha valami egy kicsit is különbözik a végeredményt illetően,máris lemegy az önbizalmad és sikertelen csődtömegnek érzed magad.

Na ez a rossz hozzáállás.Kicsit bízz önmagadba,gondolj arra,hogy bármibe is kezdesz,az sikerülni fog,abban te sikeres leszel!Legyen az csak egy általános napi rutin,pl portörlés vagy bármi.Kedvesség az emberekkel!

Mindegy mi,csak tudd,hogy tartasz valahova mint mindenki más is!

(Nekem elég kimennem az utcára,hogy megállapítsam,bár egy senki vagyok,mégis jobb dolgom van,mert meglátnom a csövest aki állandóan a laktelepünk környékén mozog...Nem tudom mi lesz,ha egyik nap nem találkozok vele össze,akkor nagyon elkeseredek,mert tudom,hogy jön a tél és miért nem lesz itt...)

Észre kell vennünk az élet apró örömeit,és másoknak segítséget nyújtani,feltöltődni,kipihenni magunkat és újra elindulni az úton!

Én is hasonló helyzetben vagyok, 25 éves vagyok, bölcsészkaron fogok végezni de csak Ba-n tehát tanítani se tudok vele.. Van még egy okj-s szakmám, de azzal se tudok elhelyezkedni, mert annyira nem értek hozzá inkább érdekelt, de menet közben kiderült hogy nem nekem való, nem érzem úgy hogy fix melóban megtudnám állni a helyem a területen.

Sürgősen ki kéne találnom valamit, mert ez így nagyon nem jó, egzisztenciát szeretnék teremteni, és a magánéletemre sincs jó hatással, mert nagyon csökkent az önbizalmam a kialakult helyzettől..( leginkább a korom miatt)

Mostanában arra gondolok, hogy átmenetileg ha bejezem a sulit lelépek külföldre. dolgozni, nyelvet tanulni, tapasztalatot szerezni de hosszútávon ezzel sem vagyok beljebb sajnos.