Saját magam hibáztatom és kivagyok készülve lelkileg! Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, nem akarom elveszíteni?
A barátom, akivel 1 éve és 9 hónapja vagyok együtt ezen a héten 3 éjszakát bulizott át. Egy éjszakán ezekből én is ott voltam.
26 éves, tehát már nem gyerek. Én sose voltam a bulizás ellen, én is szeretek kijárni, de soknak találom, hogy csütörtökön, pénteken és szombaton is bulizik hajnalig.
Jó beosztású munkahelye van, jó fizetést kap, ketten is jól megvagyunk, szeretjük egymást és közös jövőt tervezünk.
De így én már félek vele bármit is tervezni.
Tudom, hogy nem azért megy ki, hogy megcsaljon, hanem mert egyszerűen unja magát és nekem nincs mindig időm, hogy mellette legyek.
Régebb nem csinálta ezt, eddig is eljárogattunk bulizni, de nem volt ez.
Megbeszéltem vele, hogy ez nekem nem jó, megkértem szépen, hogy fejezze be, mert nem lesz jó vége ennek, de semmi változás.
Mit tudnék tenni? Nekem már semmi ötletem sincs.
Sokat iszik? Drogozik közben?
..ha nem, akkor szerintem még mindig örülj neki, hogy így üti el az amúgy magányosnak és unalmasnak ígérkező idejét, ha te nem tudsz vele lenni akkor, szinte mindegy, mit csinál, ha az nem ártalmas az egészségének, nem?
Még mindig jobban jársz azoknál a lányoknál, akiket vernek, aláznak...
Vagy ha ez ennyire zavar, hagyd ott.....
Nyár van, a hétvégék szinte mindenhol tele vannak jó program, és buli ajánlatokkal. Otthon nem sír utána a gyerek, dolgozik egész héten, és pénze is van, hogy hétvégén kicsit lazítson. Te magad írod, hogy nem tudsz mindig vele lenni, ő meg unatkozhatna otthon egyedül.
Miért olyan gáz, ha ő így érzi jól magát. Ha nem részegedik le botrányosan nap mint nap, nem csajozik, csak egyszerűen jól érzi magát a baráti körével, az miért baj?
Télen nagyrészt itthon ültünk a férjemmel és gondolkoztunk, hogy mit lehetne csinálni.
Most kijött a nyár, a július már végig be van táblázva - néha együtt, néha külön programokkal. Pl. nekem érettségi találkozóm lesz, mivel ő nem jöhet, csinált magának más programot.
Mert kezd elhanyagolni. Csak akkor találkozunk, hogyha én megyek fel hozzá.
Úgy gondolom, hogy lenne ennél sokkal több és normálisabb dolga mintsem 18-19 évesekkel bulizni.
Gondolj bele az ő szemszögéből:
1. Egy görcsös, rettegő barátnő, aki nyúzza, hogy pillanatról pillanatra bizonyítsa az elkötelezettségét
vagy
2. Egy csapat vidám, felszabadult ember, akik között egyszerűen csak jól kell éreznie magát.
Szerintem legyél te is kicsit önállóbb, felszabadultabb, ne rajta keresztül éld az életed. Akkor neki is érdekesebb leszel és egy vidám ember társaságát mindenki jobban szereti, mint egy aggódó, fancsali képűét.
Én nem érzem, hogy görcsös lennék, csak nekem vannak határaim. Mindig is voltak és lesznek.
Nem érzem úgy, hogy ez annyira jó, hogy minden hétvégén 3 napot bulizik.
Közös életre vágyik, de mindig elherdálja a pénzét.
3szor több fizetést kap, én a fizetésemből alig vagyok meg egyik hónapról a másikra, és mégis tőlem várja, hogy fektessek be a közös életünkbe.
Most is az volt a válasza, hogy azért ment bulizni, mert nem voltam ott vele, nem lehetek mindig ott vele, fel kellene találja magát. Kellene fejlessze saját magát a munkája miatt is, mert egy nap kidobják.
Vagy ez túl nagy kérés lenne?
Volt arra is példa, hogy felhívott kedd éjjel, hogy ne aggódjak érte, de most ő megy ki bulizni. És ha másnap én szeretnék valami programot, akkor Ő képtelen, mert fáradt.
Ma is lett volna menni kedvem strandolni, de szerintem még alszik 3ig és utána már nincs kedve kimenni.
Az én családomba meg nem láttam olyant, hogy a szüleim külön mentek volna el valahová. Ha egyik nem ért rá, akkor a másik megvárta itthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!