Nagyon durva vagyok ha minden nézeteltérést fizikailag akarok megoldani?

A válasz írója 66%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 15:42

Jaaa, hogy TE vagy az az állítólagos 42 éves egyén. Akkor így már minden világos, ilyen tapasztalatlan, 16 éves fejjel kb. én is hasonlóan vélekedtem a világ dolgairól. Szerintem emberek közé kéne járnod, és barátokra, vagy olyan ismerősökre találnod, akikkel ki tudsz mozdulni és jól érzed magad köztük.

Akkor én is elmondom a véleményem: Az emberek legkisebb részére sem lenne jó hatással egy atomháború.Ahogy mondtad, gondolkodjunk el rajta. Egy bármilyen háború hatása csak nyomor, szenvedés, rengeteg ember halála. Ha még atomháború is, a túlélők elhagyhatják az otthonukat, mindenüket, és a régi életüket is a sugárzás miatt. Nem hiszem, hogy ez bárkinek jót tenne. Az emberek most szenvednek? Egy atomháború után csak rosszabb lesz. Mindenkinek. És igen, én féltem a saját életem. És legkevésbé sem érdekel, hogy 42, vagy 16, amit mondtál akkor is baromság. SZERINTEM.

Mondom ezt úgy, hogy én is 16 éves vagyok.

Tessék, vitát nyitottam.

Büdös mocskos önző paraszt vagyok, gondolom ezt a részt kihagytad, mert nem kell megmagyaráznod, mellesleg egyetértek veled, és rettentően naiv vagy, ha azt gondolod, hogy ezzel egyedül vagyok, vagy legalábbis nincsenek ilyenek sokan. Különben ez egy felismerés, vagy még inkább beismerés. Szűklátókörűnek butaság nevezni, bárkit akit nem ismersz. Ha egy ezredmásodperc alatt elégsz, akkor azt biztosan nem fogod érezni,az egyedüli aki megszenved ezért, az a bombázó. Ha belegondolok, akkor részben egyetértek a szűklátókörűséggel, mert nagyon ritkán vélek "jót" felfedezni a környezetemben. Ez egy átok amit hagytam magamra erőltetni. Nem az atomháborúról akartam vitázni, hanem az emberekről. Nem én vagyok, a 42 éves, csak próbálom az ő szemével nézni a világot, amire az az okom, hogy "korán" eljussak egy érettségi szintre, ahol ő is van, majd folytassam ott ahol ő abbahagyta. Én nem hoznék ilyen ítéletet, és azt sem mondom, hogy a 99% és az 1%-okba tartozó egyének ugyanolyanok. Ha eddig elolvastad, és nem írtad rá automatikusan, hogy kabbe te paraszt, akkor felhoznék egy példát, a szeretetet. Ha szeretsz valakit, akkor mindent megteszel érte, és még Véletlenül sem okozol neki bármiféle rosszat. A 16 éves olvasótól megkérdezném, hogy szereti-e ő az anyját, illetve, azt is hogy az anyja szereti-e őt? Természetesen, valamennyire szerethetsz valakit, de ha a 99% ebből a nézőpontból Totális marhaság, akkor miért van az, hogy létezik olyan ember, aki nem szeret, és akár nem is gyűlöl?

"Örülj bátran minden pillanatnak, amellyel a sors megajándékozott! Aggódó menekülésed a jelen tiszta örömétől bűntudatból fakad: Azt hiszed: az öröm bűn, amelyért büntetés jár. Pedig e bűntudat éppen a pillanat kreatív örömének elmulasztásából születik."

Szepes Mária

Félreérthetően írtam és írok, de nem az a célom, hogy bárkit is feldühítsek, hanem hogy tanítsanak... és ezt mindenkire értettem. Az idézet ami az én gondom, talán így már kicsit jobban megértetek, és egyáltalán elgondolkodtok, mint ahogy én is tettem.

ui.: Szép, hogy nem vesztettétek el a reményt, ha van és tudjátok, akkor mutassátok meg nekem is.16/f

Mondtuk már, menj emberek közé, változtass a környezeteden, ez segíthet egyedül. Járj olyan emberek közé, akik pozitív szemmel tekintenek a világra, barátságosak és megbízhatóak. Pár év - vagy akár hónap - után garantáltan meg fog változni a hozzáállásod a dolgokhoz. Ja, és akitől az anyjával kapcsolatban kérdeztél valamit, arra nem gondoltál, hogy már elhunyt? És miért pont az anyjával kapcsolatban kéne kérdezni bármit is? lol.

Mindegy, a lényeg, annyit tanácsolok, menj olyan emberek közé akik között jól érzed magad és ez fordítva is legyen igaz - ők is érezzék magukat jól körülötted.

Az anyás példát azért hoztam fel, mert rám igaz volt. Nagyon jó kapcsolatunk volt egymással, De tényleg, átgondolva is átlagnál jobb, őszintébb kapcsolatunk volt, majd (hangsúlyozom) közösen tönkretettük, amit mindketten bánunk. Szeretet akartunk egymástól, de egyikünk sem adott, igazán őszinte szeretetet, egyikünk sem...Ezért is állítottam, hogy ez már nem igazi szeretet, legalább is tőlem, de nem is éreztem, akármennyire is próbáltam észrevenni. Bennem akkor halványult el, amikor szükségem volt rá, de gondjai miatt nagyon ritkán fordított rám időt, aminek a néhány hsz-el ezelőtti marhaságok az eredménye. Az ő részéről már csak aggódást érzek, és nem tudom megnyugtatni, ezért magamat sem, ez nem az én legeslegfőbb problémám, neki viszont az. A szeretet nem lehet erőltetni, semmit sem lehet, tanácsos erőltetni, ha csak nem a lustaságod akadályoz az adott dologban. Megtudom érteni(szerintem, nagyon is jól). Az egyetlen dolog amit igazán szeretne, az a nyugalmas és a boldog család, ami nem működik, úgy ahogy azt szeretné. Amint már említettem, nekem nem ez a legfontosabb érdekem, de nem is érzem képesnek magam, arra, hogy legalább részemről biztosítsam neki ezt, ezt pedig Sajnálom.

A példa, a gondolatmenet továbbfűzésére szolgált. Természetesen eszembe jutott, hogy már elhunyt. Ezek után, talán már kicsit jobban érthető, hogy miért nem vagyok túl emberbaráti, lennék, de túl sokat manipuláltak az események. A saját döntésem, de nem vagyok és bánom...

[Egy pszichológusnál sem lehet megnyílni, egyik percről a másikra.]

A két útra visszatérve, ismerek egyetlen egy embert kb.100-ból(akiket viszonylag jobban ismerek) aki legalább az egyik utat követi, még ha közel sem "!Tökéletes!" , de ő már tesz és tett és tenni is fog valamit! Ha utolsó is lesz a futóversenyen, akkor is elindult, és futott! Még egyszer utoljára, sajnálom a marhaságokat, mert azok! Remélem, ez már nem volt az. Ha lehet kommentelni, akkor tegye meg bárki, aki hasznosat is tud!

Köszönöm, ha elolvastad.