Miért érzem azt, hogy megbántottam a barátomat azzal, hogy őszinte voltam?

Van egy barátom. Nagyon szeretem, mindennél jobban, de csak mint haver (Picit szeretném jobban, de ez sajna nem fog összejönni). Egy nyári táborban barátkoztunk össze a szobatársaimmal együtt vele, és az osztálytársaival. 2 évvel idősebb nálam, korábban a sulinkba járt. Az a lényeg, hogy az egyik lány a szobából, és az osztályomból folyton azzal jött neki, hogy van pasija, és már idegesíti, hogy piszkálja. Az alanyunk ( a megbántott srác) azzal cukkolta, hogy járni akar vele. Nem igazán értettem, mert a lány nem valami szép, de mind1. Csakhogy a lány kitalálta, hogy van pasija, nincs is. Azért, hogy lerázza a barátomat. Ezek után továbbra is azzal jött, hogy elege van a fiúból, és nem szereti. Viszont msn-n meg azt mondta a gyereknek, hogy szerelmes belé, és járni akar vele. A srác kérdezte, hogy mi a véleményem, és én kitálaltam neki arról, hogy: nincs a csajnak pasija, nekünk azt mondja, hogy elege van belőle, és nem akar vele járni. A barátom tisztára szomorú lett, mert átvágták, és ezek után olyan lekezelő lett velem, hogy már hozzá sem merek szólni. Mitévő legyek? Nem értem, hogy miért ilyen, sokan mondják, hogy én csak azzal segítettem neki, hogy elmondtam, ugyanis legalább nem fázott rá a kapcsolatában. Szerintetek hogyan gondolkozzam?