Hogyan tudnék leszokni a könnyezésről ha állatokat látok? Pl. : képeken, vagy élőben

Teljes mértékben elítélem az állatkínzókat. És én sose tudnék állatot tartani, mert fáj belegondolni, hogy mennyire magányosak lehetnek és mennyire bezárt helyeken vannak.

[link] Pl. ilyen képeknél is mindig bekönnyezek. A szemükből süt az ártatlanság. És a képeken még talán a boldogságuk is látszik, hogy jól tartják őket, szeretik és gondozzák de én mégis könnyezek. Sőt vannak annyira aranyos képek is amit megmosolygok de közbe ugyan úgy könnyezek.

A jegesmedvéknél pedig teljesen kiborulok.

Pár hete láttam a tv-ben egy jegesmedvékről szóló dokumentum filmet és volt egy "bébi" jegesmedve akit elhagyott az anyukája és felvették végig hetekig a haldoklását és hagyták, hogy éhen pusztuljon. Még azt is felvették amikor ott volt vagy 20-50 rozmár és nem tudott egyet sem elkapni. Ez volt az utolsó lehetősége, de feladta lefeküdt és meghalt. Annyira szörnyű volt. ÉS nem tettek semmit. Én azóta ha egy jegesmedvét meglátok nagyon szomorú leszek.

Leszeretnék "szokni" erről a néha idegesítő szokásomról, mert mások előtt kellemetlen, ha például vendégségbe megyek. Egyáltalán abba maradhat?