Sajnálom azokat akik haldokolnak és élni akarnak és akik élnek de haldokolnak. Ki szenved jobban?

érdekes, filozofálgattam már én is a kérdésen. pontosan nem ilyen formában, hanem azon gondolkodtam, hogy szegény mama fizikailag egyre jobban robban lefelé, alig lát, nem tud olvasni, egyre rosszabbul hall, és mozogni is alig bír. egy szerintem teljesen felesleges vérátömlesztés óta a cukorbetegség tüneteit produkálja (ki tudja, a véradó nem tudta, hogy idővel cukorbeteg lesz, de a vérében valamilyen formában ott volt az információ), ezért diétáznia kell, a szíve miatt meg vízhajtóznia. nem szívesen mozdul ki otthonról, fél, hogy elesik, mert nem operálható a rettenetes csontritkulása miatt, talán a kora miatt altatni sem szabad, a vízhajtózás miatt állandóan wc-közelben kell lennie, szal amit el lehet képzelni, meg amit nem, mindenféle baja van, de szellemileg tiszta, recepteket mesél, a kertészkedésbe nagyon jó tanácsokat ad, az összes unokája, dédunokája nevét tudja, és persze azzal is tisztában van, hogy régebben mennyivel több mindent bírt.

ez miatt gondolkodtam el, hogy talán annak jobb, aki elveszti az emlékező tehetségét, és vegetál élete végéig?

iszonyatos volt hallgatni egy alzheimer kóros nénit, a saját egyetlen unokájának mondta értelmes arcot vágva, hogy te a Laci fia vagy, ugye? közben Imre volt az unokája apja. milyen Laciról beszélt, senki nem tudja.

több ismerősöm is mondta, hogy szívesen elaludna már, mert nem élet ez, ahogyan ő él. a mama példája miatt megértem őket. nem vagyok eutanázia ellenes, hiszen pl az állatainkat elaltatjuk, ha már nyilvánvalóan szenvednek, fájdalmaik vannak, nem szobatiszták, mert arrébb menni sincs erejük, nemhogy a kertbe kimenni. ilyenkor a szomszédaink nem szoktak feljelenteni állatkínzásért, igaz? és ha az embernek már nincs joga emberhez méltón élni, értsd pelenkázzák, etetik, stb, akkor is éltetik akármilyen áron.

szomorú dolog, Ádám és Éva ostoba bűne miatt mi fizetünk