Miért vagyok ilyen béna, szerencsétlen?

Akármilyen csoport foglalkozásba becsatlakozom vagy elkezdek,tuti h már az elején én leszek a legbénább ,és el is megy a kedvem még az élettől is,és abba is hagyom az egészet.

Általában mindenhol teljesíteni kell, tehát vonatkozik ez táncra,nyelvre,előadó művészetre,sportra, stb. Annyi mindent elékeztem már de mikor jön az a megszégyenülés érzés, leblokkolok ,és legszívesebben sírva kirohannék a teremből..

Pedig elvileg lenne is olyan terület amihez van tehetségesem. Csak hát..ez így szörnyű mert nem tudok fejlődni,kibontakozni,meg igazán semmit sem és mindig csak a kudarc van:(

Ráadásul lassan 30 éves leszek..-és mindig újra és újra ez van ..

Pszichológusnál jártam nem tudott segíteni.

Ha lelkiekben ennyire életképtelen vagyok és determinált valahogy minden velem kapcsolatban, elgondolkodom olykor h van e értelme így élni ?! És megint ilyen helyzetben vagyok ,megint otthagynék egy csoportot, mert előjött a szokásos szindróma..

Lehet ezen változtatni?

Vélemény ????