Az állandó cseszegtetés okozhat lelki sérűléseket, vagy öntudatzavart?

Lelki sérüléseket persze hogy okozhat... Én akármilyen közösségbe kerültem (bölcsitől egyetemig), mindenhol kiröhögtek meg ilyesmi... A csendesebb emberek általában erre a sorsra vannak ítélve, főleg ha még jól is tanulnak :D Mondjuk nekem sikerült feldolgoznom, egyáltalán nem érdekel a dolog már. Vannak barátaim, csak ők érdekelnek :)

Mi az az öntudatzavar? Hogy bogarat ültettek a füledbe, hogy meleg vagy, vagy mi?

Persze hogy okozhat, de elsősorban nem a cseszegetések okozták, hanem a túlérzékenységed. Egy visszahúzódó, félékebb természetű ember kiváló alany lehet a birkacsorda számára az ilyenekhez, mert lehet rajta köszörülni a nyelvüket, minél rosszabban reagálsz, annál jobban úgy érzik igazuk van. Ettől még a végén kicsit te is elhiszed magadról, hogy igazuk van valamennyire.

Ne legyél túlérzékeny, ez a gyökere a problémádnak!

Nekem sajna nagy lelki sérülést okozott Az ilyen piszkálódás, főleg a testi fenyítéses része. Az a gond, hogy ez majd munkahelyen is folytatódni fog.

Volt amikor közösébe se jártam az ilyenek miatt, sőt még most is félek az emberektől.

Az az alapvető problémád h nagyon magadra veszed az ilyeneket, meg túl komolyan a személyeket akiktől ezeket hallod/hallottad. Én is rengeteg embert piszkáltam már, volt akit durvábban, volt akit lazább szinten, ehhez képest most mégis olyan csajjal járok aki nagyon sok kellemetlen pillanatot köszönhetett nekem középsuliban. Egyszerűen csak átvészelte, nem vette magára, nem vette komolyan az ilyen dolgokat, és nem is lett semmi baja tőle. Amúgy meg annyit tennék hozzá h általános környékén én is kerültem hasonló helyzetbe. Bár voltak akik kiálltak mellettem, de rengetegen engem csesztettek, ez pedig gyakran nem merült ki abban h szóban inzultáltak. Kemény dolgokat álltam ki akkor, olyanokat amiket nem kívánok másnak mert nem 1x végződött 8napon túli sérüléssel. H mi lett a vége? Talpra álltam és rájöttem h ha én nem állok ki magamért, más sem fog csak úgy mellém állni, bármennyire is számíthattam a haverjaimra. Másban igen, de ebben nem mertek lépni. Én el tudtam érni magamban olyan gyökeres változást h nem csak nem csesztettek később, de elismerően mondta az 1ik srác évekkel később h ő sosem gondolta volna rólam mikor még olyan kis szerencsétlen voltam h valaha ilyen tökös srác lesz belőlem. Rajtad múlik minden. Nincs az a helyzet amivel ne lehetne vmit kezdeni.

"életművész"