Más is érzi úgy, hogy körbe körbe halad, mint ahogyan az évszakok ismétlődnek, és csak egy állandó körforgás résztvevője?

Annyira rossz ebbe belegondolni, hogy megszületünk, meghalunk, újabb emberek születnek meg, újabb emberek halnak meg, a természet is elhal, majd megújul, folyamatosan cserélődik, és áhh, annyira rossz ebbe az egészbe belegondolni, hogy csak egy állandó körforgás résztvevője vagy, egy porszem a rendszerben, semmi más. :(

Meg persze próbálok vidáman hozzáállni a dolgokhoz, de akkor is ez van, az élet önmagát ismétli, és bármennyire is próbál küzdeni ellene az ember, nem tud, ugyanúgy mint ahogyan az évszakok váltakozása ellen sem tud. :/

Az ember egyszer csak szerelmes lesz, felhőtlenül boldog, a felhők közt jár, aztán csak lezuhan a mélybe, majd minden kezdődik elölről. Újra szerelmes lesz, újra csalódik.

Egy ideig van munkája, aztán a másik nap már nincsen, keres, kutat, majd ha szerencsés megint lesz munkája.

Hétfőn még boldog, kedden már zokog, szerdára már kicsit jobban van, csütörtöktől újra boldog, majd minden újra és újra megismétlődik.

Annyira kiszámítható és unalmas az egész.