Miért van az, hogy az életemben ismétlődnek a rossz dolgok gyakorlatilag évente pár hét eltéréssel?

Próbálj ne a múlton gyötrődni, hanem hidd is el, hogy nem kell mindig szenvedni, és lásd azt magad előtt, mikor minden jóra fordul.

Lehet, még mindig azokon az események nyomasztanak, és ezért is találnak be újból és újból..

Legyél pozitívabb, még ha nehéz is, de tudatosan keresd a jobbat..

Egyetértek az előzővel!

Ahhoz még annyit: ha valamikor valamit elrontottál, nem sikerült úgy megoldanod, ahogyan azt kellett volna, az élettől mindaddig kapunk újabb és újabb lehetőségeket ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk, amíg nem sikerül rátalálnunk a "jó" megoldásra.

Sokan mondják: "Miért ver engem állandóan ezzel az Isten?"

Pedig nem történik más, mint újabb lehetőség arra, hogy azt a valamit végre egyszer jól megoldjuk, és azután léphetünk tovább. (Ezért mondják azt, hogy az élet egy iskola, mert addig nem léphetsz tovább a felsőbb osztályba, amíg valamit meg nem tanultál)

Ezek alapján is gondold végig, hogy amikor évente ismétlődnek az események, akkor "rutinból" ugyanazt teszed-e, és valahol valamit tehetnél-e másként.

Ha úgy látod, hogy nem hibáztál, akkor viszont valóban az van, amit az előző írt, hogy saját gondolataiddal vonzod be magadhoz ugyanazokat az eseményeket.

Goldolj másra, gondolj a szépre, és akkor azt fogod magadhoz vonzani!

9,38-as vagyok!

Természetesen az első hozzászóló válaszát akartam kiegészíteni, de amit látom, a második válasz is szinte ugyanazt mondja neked.

Ez esetben beszélned kellene férjeddel, hogy ő is próbáljon meg egy kicsit pozitívabban gondolkodni, próbálj meg bele "lelket" önteni, "belebeszélni", hogy nem lesz ez mindig így. Az élet nemcsak a rosszat szánja nektek, lesznek még szebb napok is, stb.

Próbáld meg a gondolkodásmódját átformálni, hogy ne mindig a rosszra gondoljon, "várja el" az élettől a jót, mert az nektek is jár, és bízzon abban, hogy az fog történni, amit gondolatilag elvár az élettől.

Persze, ez nem megy egyik percről a másikra, hosszú hónapok, évek is eltelhetnek, míg valami kis javulás ezen a téren tapasztalható lesz, ha egyáltalán hajlandó lesz a férjed változtatni az élet-szemléletén.

Ha meg sem hallgat, ha nem hiszi el, hogy az élet így működik, akkor viszont neked kell számotvetni életed hátralevő részével: bevállalod mellette az "örök savanyúságot", azt, hogy az életben nektek mindig csak a rossz jut, vagy esetleg úgy érzed, hogy ez az élet nem a te életed, neked a sors valami mást tartogat.

Nem értem: arról nem akar beszélni, ami rosszként, problémaként jelentkezik az életetekben, vagy arról nem akar beszélni, amikor ő csinál valamit rosszul?

Ha az első variáció, akkor (magánvélemény) nem tekint társnak, nem von be téged is az ügyekbe, ő mint családfő egyedül akarja a dolgokat intézni, neked nincs beleszólásod a dolgokba.

Ha a második variáció - az ő általa elkövetett hibákról nem hajlandó beszélni -, akkor viszont (az én megítélésem szerint) ő a tévedhetetlen, senki ne merje őt kritizálni, minden úgy jó, ahogy ő azt gondolja, és ha nem azok az eredmények jöttek, amit ő is meg te is vártatok, az a "külső körülményekre" vezethetők vissza, ő a tökéletes, ő semminek sem oka.

Szóval melyik az amiről nem lehet vele beszélni?