Hogyha teljesen értéktelen lennél, és nem számítanál senkinek öngyilkos lennél?

Én elővenném a jobb agyféltekemben nyugodó mondatomat, és hangosan kimondanám, hogy "CSAK AZÉRT IS megmutatom, hogy vagyok valaki, és CSAK AZÉRT IS boldog leszek."

Voltam nagyon rossz állapotban, talán depressziós is voltam, ez nem biztos. Ma már "nem engedem meg magamnak", hogy olyan mélyre süllyedjek. (Se lelkileg, se "kémiailag", ha értitek.)

Én nem éreztem így, hogy nem számítok senkinek, és soha meg nem fordult a fejemben az öngyilkosság gondolata, mert olyan terveim vannak, amit a legtöbb embernek már túl sok (nekem is, csak én nem vagyok realista :) és van miért élnem.

Azért szerintem bármikor, ha nagyon padlón vagy, nézd meg A Titok című filmet. Szerintem rossz nem sülhet ki a dologból, legfeljebb nem tetszik, és nem nézed meg többet.

Nem számítok senkinek.

És mégis itt vagyok

F17