Hogyha teljesen értéktelen lennél, és nem számítanál senkinek öngyilkos lennél?

"Hogyha teljesen értéktelen lennél, és nem számítanál senkinek öngyilkos lennél"

OLYAN NINCSEN hogy valaki teljesen értéktelen!!!!!!Kizárt!Mindenkiben van valami érték,és van olyan ami kevésbé értékes.Sajnos a mai világban nehéz az embernek az önbecsülését fenntartani,mert vannak akik igencsak tépáázák,de érdemes hinni abban,hogy igenis vannak amberek akik értékesnek tartanak!

Olyan ember nincs, hogy értéktelen!!!

Higgy nekem, én is voltam, depressziós, családom nem hitte el, egyedül kellett belőle kimásznom!

Gondoltam öngyilkosságra, de nem volt bennem kurázsi(utólag hál'Istennek!!), aztán elegem lett a saját nyavalygásomból!

Elkezdtem egyedül túrázni, és lassan megszerettem az érzést ahogy az új felfedezéseimnek örülni tudtam! Elterelte a gondolataimat, és lassan elkezdtem szeretni azt a tökéletlen embert, aki én vagyok!

Hülyén hangzik, de végre élveztem a saját társaságom, nem a folytonos nyöszörgés ment!

Önmagadnak kezdetben te legyél a legértékesebb dolog, dicsérd és kényeztesd a lelked, a testednek is jót tesz!

Nem bújhatsz ki a bőrödből, egész életedre kaptad, kicserélni nem lehet, de jobbítani, megbarátkozni vele igen!

Úgy érzed, nem számíthatsz senkire? És mond csak, van, aki számíthat rád? Mert először adni kell, csak egy picit, és nem várni semmit cserébe! És örülni kell, hogy tettél egy pici jót valakivel!Ne várj köszönetet, dicshimnuszt, annál jobban fogsz örülni, ha a sokadik próba után valaki megköszöni, amit érte teszel! Ha az emberek megszokják, hogy számíthatnak rád (és persze azért nem kell hagyni, hogy mindenki kihasználjon,mint egy bamba birkát), elkezdik viszonozni azt! Talán nem sokan, de ők már valakik! :)

A saját értékek itt nem feltétlenül a tehetség vagy tudás, vonzerő vagy ügyesség kérdése, sőt! A szeretet, a kitartás, a tenni akarás és társaik mindenkiben megvannak, csak hasznosan kell velük bánni!

Tudom, ez ördögi kör, meghalni olyan könnyűnek tűnik a túlbonyolult és nehéz élethez képest, de sajna csak menekülés.... az életet végigélni kell, nem végighaldokolni!!

Tudod, irigyellek: egy élet, és azt kezdhetnél vele, amit csak akarsz... CSAK RAJTAD MÚLIK!!!

Ha kell még pár jótanács, írj, szivesen adok, én is úgy kaptam őket! f/23

Látom azért egy kis mosolyt már az arcodra/lelkedbe sikerült csalni, és ez jó érzés :)!

Tudod nekem is mai napig vannak komoly problémáim, amikkel nehezen boldogulok, de már nem futok el!

Tiszta röhej, hogy az ember totál függővé tud válni mondjuk egy videojátékban, hogy megoldja a problémákat a győzelem reményében.... közben a való életben meg ugyanezt kellene csinálni, szembenézni a kihívásokkal, majd bezsebelni a kiérdemelt jutalmat!

Az élet úgyis eltelik, ha nem csinálunk semmit, és akkoris végetér, ha minden pillanatát átéljük és élvezzük!

Az élet egy "lassú öngyilkosság", lehetne mondani :)!

Akkor meg kár siettetni, hisz ha keresel, rengeteg örömöt találhatsz!

És az nem pénz kérdése!Megcsömörlöttem a felszines élvezetektől, amik azt sugallják, csak akkor lehetek boldog, ha szuperszép, szuperokos, szupergazdag szupermenő vagyok! Nem vagyok egyik sem, tökéletlen vagyok, de ez vagyok én, élvezem a hülyeségeimet, nevetek rajtuk!

Teszek rá, ha mások a maguk igényeihez akarnak erőszakosan vagy csalással hozzáidomítani! Persze ettől még tudok és kell is alkalmazkodnom, de ettől még én döntöm el hogy hogyan!

Ha kell, önző vagyok, de ha kell, önzetlen és segítőkész!

De attól még igyekszem jó ember lenni!

Az életet rugalmasan kell kezelni, néhány szabályt muszály betartani, másokat ügyesen alakítgatni, és vannak amikkel nem kelll foglalkozni! :)

Kedves kérdező, ha ilyeneket kérdezel, valami alapvető ismereted hiányzik arról az emberek miért lesznek öngyilkosok.

Gyakran ok se kell nekik, csak azért teszik meg mert betegek :(