Miért viselkedek így vele?

Van egy lány az osztályból, akit kedvelek. De mindig amikor vele beszélek olyan flegma, unott vagyok és talán túl őszinte is néha.. (például megmondom neki ami nem tetszik vagy ilyesmi. De ezen soha nem sértődik meg...) Egyszer amikor kémia órán mellé ültem, megkérdeztem, hogy oda ülhetek e és olyan furcsa érzésem támadt. Zavarba voltam. Egész végig tisztára zavarba voltam, flegma és unott. Mintha akaratom ellenére is elakarnám taszítani magamtól... Az a fura, hogy mással nem szoktam így viselkedni. És ami ennél is furcsább volt, az óra végén azt mondta, hogy jó volt mellettem ülni... (Nos, amikor azt mondta, hogy jó volt mellettem ülni, nem ironikusan és nem is úgy mondta, hogy nehezére esne elviselni a stílusomat. (persze nem voltam bunkó vele) Hanem őszintén és mosolyogva mondta a szemembe..)

Ő nem kiegyensúlyozottabb nálam, sőt... De az igaz, hogy csodálom valamiért. Az is igaz, hogy nehezemre esik megnyílni. Talán, mert kedvelem, megakarok neki felelni és ezért jöhetek zavarba sokszor és talán pont ezért nem tudok előtte megnyílni teljesen. (Hú de bonyolult...)

Meg ha úgy vesszük nem vagyok vele mindig ilyen flegma, de általában zavarban vagyok. Néha túl játszom az agyam, néha én is elszégyellem magam, hogy milyen hülyén viselkedek... Tehát kedvelem, de kellemetlenül érzem magam vele, a fentebb leírtak miatt.

Mit tehetnék?

Köszönöm annak, aki elolvasta és válaszol rá!

15/L