Szerintetek mit tehet az ember, ha elemeire esik szét?

A sok stressz, gúny, megalázás, meghurcolás hatására… A sok ellenem elkövetett, jogtalan bántás és bűntett hatására… A megbélyegzés és megverés hatására… A sok elfojtott gondolat, érzelem, és indulat hatására... Elvesztettem mindazt, ami vagyok, pontosabban, ami voltam…

Humorérzék : már nincs. Nevetni alig tudok, mosolyogni.

Gondolatok: kuszák és követhetetlenek. Régebben elég filozofikus beállítottságú voltam, most már igazán nem tudok gondolkodni sem…

Érzelmek: csak harag, gyűlölet, ártó érzelmek vannak, dühkitörések, és gyilkolási vágy (azokkal szemben, akik ezt tették velem). Tudni kell, hogy olyan érzékeny srác voltam, ami ritkaság manapság (nem a kislányos, nyafogós, nyálas dolgokra értem), legalábbis szerintem, őszintén szerettem másokat, akik ezt kigúnyolták, beletiportak a lelkembe.

Ráadásul, egy lánynak, akinek bizalmába férkőztem, mindent megosztottunk egymással, elárult.

Voltak céljaim, sok cél, és nem öncélú, általában abból más elég sokat nyert.

De most, ők, széttörték ezt, tönkretették ezt.

Egy agresszív, mégis tehetetlen, dühtől dühöngő, mégis üres ember lettem. Ez már nekem sok volt, túl sok volt, főleg, hogy a családom sem állt ki mellettem, hanem még tovább parancsolgatott, cs*szegetett.

És a lány, akiért tényleg az életem áldoztam volna, úgy elárult, amihez foghatót még nem tapasztaltam.

Nem igazán tudok ember lenni, úgy érzem, csak akkor lehetnék újból ember, ha megölném azokat, akik ezt tették velem, vagy legalábbis véresre verném őket.