Miért találom unalmasnak, közönyösnek és ostobának az embereket?

02:56 Sok oka lehet annak, miért csak az ilyenek vannak körülötte, habár abban egyetérthetünk, hogy nem csak állandóan olyan emberek veszik körül, és ő sem csak azt érzékeli.

Lehet benne igazság, hogy van aki hajlamosabb meglátni, de azt senki sem fogja bemagyarázni nekem, hogy azért ezt látom, mert ezt akarom. Nyilván nem CSAK ezt látom, de mint másoknak is mondtam, engem teljesen hidegen hagy, milyen hívő, jótékonykodó, zseni, vagy hős az illető, ha nem tud úgy viselkedni, hogy elviselhető legyen (számomra). Az emberek többsége pedig nem azok közé tartozik, akik kevés hibával rendelkeznek.

Vehetjük példának a Babits idézetet, ami abszolút maszatolás. Nyilván ez is csak az én véleményem, hiszen többszáz oldal gyűjti a giccses és bölcselkedő idézeteket, ami azt jelenti, van rá igény. De ezeket én nem tartom semmire, főképp akkor nem, ha egy nem megfelelő helyzetbe van beemelve. Ki az aki komolyan azt hiszi, hogy létezik olyan ember, aki mindenben CSAK a rosszat látja? Vagy egyáltalán létezik ilyen, hogy vonzza magához a rosszat? Létezik valamilyen spirituális töltés ami az azonosakat egymáshoz vonzza egy olyan világban ahol összetett személyiségek léteznek és különböző emberek egymás mellett? Teljesen tartalmatlan és haszontalan kijelentés, de művészinek hangzik az átlagember számára, mert tetszetős.

Nyilván a fenti példa is csak 1 a sok közül ami fáraszt. Meg lehet nézni a korábbi beleszólásokat is, amikor valaki be akarja magyarázni nekem, hogy öntelt vagyok.

És vannak fokozatok. Ezek nem is annyira zavarnak. De amikor a hétköznapi életben érnek olyan szintű ostobaságok és értelmetlenségek, olyan emberektől, akik magukat felnőttnek hiszik. De ugyanez igaz szervezetekre, legyen szó egy cégről, vagy politikai pártról.

És hogy érthető legyen, nem élek álomvilágban. Mi szerencsések vagyunk, hogy nem egy olyan országban élünk ahol gyakoriak a tömeggyilkosságok, durva politikai elnyomás / hatalmas szegénység alatt kell élni. Azok is zavarnak, mert szintén az emberi hülyeség példázatai, de először a saját házunk táján rakjunk rendet.

Például én soha nem állok meg ajtóban, mégis találkozok ilyenekkel. "Bevonzanám?" Mit gondol egy felnőtt ember, amikor busznak, épületnek az ajtajában megáll, esetleg el kezd telefonálni, kotorászni a táskájában? Ezek mindennaposak. Ilyen szinten nincsenek észnél, vagy minimálisan tekintettel egymásra. Lehet ezt is bagatelizálni, de tény, hogy idegesítő. Viszont sokkal hamarabb felkapják a vizet minden kis apróságon, ha velük történik valami kellemetlen. Innentől kezdve a "nenézzé mer megütlek" díszpéldányokon keresztül a "önvédelmi tömeggyilkosság"ig bármi elképzelhető. Emberek tömegei csoportosulnak az alapján, hogy közösen utáljanak másokat csak azért mert mások, "országok" ölik egymást azért, mert más ideológiából indulnak ki, más rendszerben élnek, vagy egyszerűen több nyersanyaguk van. És hogy ne csak a rosszat lássuk: igen, a terroristák, nácik, kommunisták is szerető apák meg gondos feleségek, biztos van 2 oldalnyi jó tulajdonságuk, DE az mit ér annak tükrében, hogy embereket ölnek meg ideológiai alapon? És csak azért mert TE személy szerint nem vagy köztük, azt jelenti, hogy nem is támogatod? Talán pont rájuk szavaztál, vagy szó nélkül elmentél a gyereke mellett, amikor egy másikat rugdosott a földön.

Ennek tükrében nem vagyok képes úgy felfogni az emberiséget, mint azok, akik kényelmesen éldegélnek a luxusvillájukban, plazmatévéből nézik a pillangó álmaikat és giccses idézetekkel nyugtatják egymást. És attól sem leszünk jobb emberek, hogy nem luxusvillában, csak összkomfortos lakásban élünk.

Nyilván a fentieket úgysem fogja fel az ilyen, és teljesen fölösleges magyaráznom.

02:58 Ezt lehetne mondani a Babits idézetre is. Habár egyetértek, azért nem hiszem hogy annyira gagyi és elrugaszkodott dolog nagyjából körvonalazni az embereket és közben szórakoztatóan előadni. Ez olyan állítás, mint ha azt mondanánk, hogy a könyvek fölöslegesek, mindent magadnak kell megtapasztalni. Hiszen ha belegondolunk, az egész oktatás egy másodkézből vett ismeret.