Miért találom unalmasnak, közönyösnek és ostobának az embereket?
Szinte alig akad kivétel. Az utóbbi pár évben egyre inkább így látom. Se neten, se utcán, sem egyéb közösségben nem találok senkit elfogadhatónak, tömegben néha úgy érzem, képes lennék erőszakosan bánni másokkal.
Ti hogyan látjátok?
Hol tudok értelmes, érdekes, különleges emberekkel ismerkedni? Alternatív közösségi oldalak, vagy szervezetek érdekelnek.
válasza:Hát tudod... ha az autópályán mindenki szembejön, nem biztos, hogy te mész a jó oldalon.
Ha senkit nem találsz érdekesnek, értékesnek, és ennyire antiszociális érzésekkel mész emberek közé, akkor nem velük van a baj, hanem veled.
Amíg ennek nem jársz a végére, és nem oldod meg, teljesen mindegy, hol próbálsz meg ismerkedni.
Az emberi kapcsolatok kialakításával mindenhol, minden közösségben ugyanolyan problémáid lesznek.
09:24 valahol igazad van, és sokan ezt fogják mondani, de ettől még nem fogok megváltozni. csak azért mert sokan a látszatéletet választják, és egyszerű emberek, én nem tudok és nem is akarok az lenni. és ez nem is válasz, mert csak azt állapítottad meg, amit eddig is tudtam. azért vagyok kíváncsi mások ötleteire, mert én már sok megoldást próbáltam ki, és egyik sem vált be.
09:28 tisztelendő amit tettél, de nem állok ilyen anyagi helyzetben. az én segítségem csak apróságokban merül ki.
válasza:
válasza: válasza:Nem vagyok elégedett, de elfogadom.
Ostoba, szűklátókörű, önző emberek hordáit semmilyen módon nem lehet intelligens, gondolkodó lényekké változtatni. És mivel közéjük korcsosulni nem akarok, a kiirtásukra pedig nem érzem feljogosítva mnagamat, marad a kívülálló szerepe.
Úgy vettem észre azért vannak páran, akik így látják. El is vonulnak. Természetesen annak csak fele "jogos", mert a beképzeltség is könnyen ide vezethet.
Az ilyen embereket talán jó lenne egy helyre gyűjteni, ahol találnak magukhoz hasonlókat, nem?
válasza:Nem nagyon éreztem még így, nehéz elképzelnem. Ahogy figyelem az embereket akár az utcán, az arckifejezésüket, a mozdulataikat, a járásukat, érdekesnek találom, hogy mindenki mennyire más. Ennek szép az arca, az alkata, de k****san jár, és semmitmondó az arckifejezése. Annak nem igazán szép az arca, kicsit kövér, de az arckifejezése, a kisugárzása nagyon beszédes, gazdag.
Nem találom unalmasnak az embereket, mert igyekszem nem csak a felszínt nézni. Abból indulok ki, hogy minden ember más és más, egy külön egyéniség, személyiség, aki lehet hogy nem mindenkinek, de valaki számára biztos érdekes. Persze ebben önmagam is elbizonytalanodom mikor látom az ugyanolyan unalmas plázacicákat és műnőket, mintha futószalagon gyártanák őket. De nem ismerem őket, nem tudom valójában milyenek. Lehet kicsit idealista vagyok, de próbálok nem ítélkezni azokról, akiket nem ismerek. Mert eddigi életem során ugyan sok unalmasnak és semmitmondónak tűnő emberrel találkoztam, de ahogy kicsit megismertem őket rájöttem, hogy ők is egyéniségek.
Ne haragudj hogy ez ilyen hosszú lett, de csak arra szeretnék rávilágítani, hogy szerintem rossz a szemléletmódod. Számomra az emberek akkor válnak igazán érdekessé miután megismertem őket valamennyire. Addig csak feltételezem hogy érdekesek, mert láttam egy kifejezést az arcán ami sokat sejtetett, vagy mondott valamit, ami igazán megfogott. Vagy ha nem fogott meg semmivel, akkor türelmesen várok.
Örülök a hosszú kifejtésnek.
Igen, ha eléggé eltávolodsz a megfigyelttől, akkor lehet érdekes, de hiába vagyunk apróságokban eltérők, lényegében ugyanazok vagyunk, nem?
Az utóbbi időben ezek a sorozaton gyártott műnők és hím megfelelőik elszaporodtak. Talán csak lecsengett az összes divat, és senkivé válnak, akik eddig is azok voltak?
És amikor benne vagy egy élethelyzetben és többszáz ember ugyanazt a hibát követi el többszázadjára akár minden nap, akkor elkerülhetetlen, hogy felmerüljön, talán nem mindig magadban kell keresned a hibát. Talán az emberek többsége tényleg megreked egy szinten, és egyforma és beszűkült, és unalmas... Nézzük meg a tömegközlekedést, a párkapcsolatokat, az anyagi világot, a vezetői pozíciókat, a barátságokat... Legfőképp a magukról kialakított (vagy vélten kialakított) képet. Vagy akár itt néhány kérdést.
Nem kell, hogy mindenki egyforma érdeklődésű, ízlésű, vagy jellemű legyen. De mégis durva túlzással egy "statisztikai gravitációs pont", egy vélt világ, vélt értékrendszerében élnek.
Lehet, hogy bennem is van hiba, amiért így látom, de mondhatjuk, hogy egyéni szoc prob. Hiszen eddig sem felszínesen ítéltem meg őket. Minél közelebb kerülök valakihez, annál több hibát látok, amit nehéz elviselnem. Nem olyan dolgokról van szó, ami ellen küzd az egyén. Olyan jellemvonások, amiket magukban jónak tartanak, vagy észre sem vesznek!
Leggyakoribb az a kettős mérce, ami által magukat fontosabbnak és tévedhetetlennek állítják be. Amikor te más ítélkezést igényelsz, mint ÉN. Csak ÉN számítok, te is értem vagy. Nem csupán fogyasztói társadalomról, vagy egoizmusról van szó, hanem valami rugalmatlanságról, ítélésképtelenségről, ami mögötte áll annak a jellemnek, ami madzagon rángatható annak ellenére, hogy szilárdnak látszik.
Erre várom boldogan a cáfolatot, ha létezik ilyen, és valaki érti, mire célzok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!