Álomvilágba menekülés?
Igazából nem is tudom pontosan hogyan fogalmazzak. Szóval suliban sose jöttem ki jól senkivel, mert mindenki túl más volt hozzám képest, vagyis inkább én voltam más. Értelmesebb vagyok a korosztályomnál és ezért sose értettem szót az osztálytársakkal, mert túl gyerekesek voltak... persze énis szeretek viccelödni és gyerekesen viselkedni, de mellette komoly is vagyok és ez nekik nem felelt meg... Mindig kiközösítettek, mert nehezen barátkoztam és csendes voltam... A legutóbbi osztályom már elég komolyan piszkált emiatt és most magántanuló vagyok, mert nem bírtam közöttük már.
Nincs senkim, nagyon magányos vagyok... szükségem lenne valakire akit átölelhetek, akivel megbeszélhetek mindent, de valahogy még nem találkoztam senkivel aki hasonlítana hozzám, akár érdeklödésben vagy akármiben. Olyanokkal nem tudok megbarátkozni akiknek rengeteg barátuk van, mert olyankor sose érzem magam fontosnak...
Mindig is úgy képzeltem el, hogy lesz majd egy barátnöm aki ugyanúgy kicsit félénk, magának való mint én és így egymásnak vagyunk ketten barátnök és más nem szól közbe, így annyira boldog lennék :)
Sokszor elképzelem, hogy hogyan alakulhatnának a dolgok és ilyenkor mindig elönt egy ilyen nagy örömhullám, aztán mikor rájövök, hogy csak álmodozok már egyböl elúszik és szánalmasnak érzem magam :(
Ha esetleg olyat álmodok amiben jól érzem magam, utána egész nap az jár a fejemben, mert egy egyszerü álom is boldogabbá tesz mint a valóság... :S
Sokszor menekülök egy kis saját álomvilágba.
Volt egy legjobb barátnöm 1 és fél évig de kiderült késöbb, hogy ö se olyan volt mint amilyennek mutatta magát.. na és messze is lakott szóval az se volt az igazi, de még ígyis nagyon ragaszkodtam hozzá, csak hát ö szívtelenül átvert :(
Valószínüleg nem is fogjátok sokan ezt végigolvasni, nem is tudom miért írtam le az egészet, nemhiszem, hogy lenne itt olyan aki közel is lakna hozzám (Pécs), korombeli lenne és hasonlóak lennénk, pedig nagyon örülnék neki :)
Ez az idézet pedig csak úgy ideillik:
"You built up a world of magic, because your real life is tragic"
http://www.youtube.com/watch?v=A63VwWz1ij0
16/L
Ne is írjatok semmit, nem is számítottam másra :)
Azért jóvolt leírni :)
válasza:Én is ilyen vagyok...
Suliban kijöttem 2 haverral, és 1 csajjal (mind a négyen elég aniszociálisak voltunk...) Sulinak vége lett, eltelt fél év, azóta nem láttam őket, nem is beszéltünk...
Most jelenleg munkanélküliként általában otthon vagyok, barátaim nincsenek...
Álomvilágba menekülés akkor jó, ha van konkrét célod (nekem pl. az hogy összejöjjek azzal a csajjal), és mindent megteszel / megtennél azért hogy valóra váljon : )
20/F
válasza:Tanultam pszichológiát... olvastam pár könyvet, mivel sokan mondták hogy pszichopata vagyok : )
Én úgy látom, hogy szükséges egy kitűzött cél az életben, amibe lehet kapaszkodni...
Én most munkanélküliként vagyok otthon. A csaj akivel jóban voltam most éppen suliba jár (Tőlem 70km-re, fél éve nem láttam...)
Nekem az a célom hogy összejöjjek a csajjal (ebbe kapaszkodok), és mindent megteszek hogy valóra váljon : )
válasza:These are hard times for dreamers.
sajnos
válasza:én is így éreztem (most is de ritkábban. mondom, hogy miért)
nagyon nagyon magányos voltam. minden nap többször is sírtam ok nélkül.
egyszer csak elmentem ki az egyik barátnőmmel (ő sem áll annyira közel hozzám) és jött a barátnőm barátnőjének a barátnője, aki valami csodával határos módon pontosan olyan, mint én. a személyisége meg minden!
kevés barátom van 3, amiből 2 igazi van, igazi alatt azt értem, hogy értelmes, ugyanazt kedveljük-csak sanjos nagyon keveset találkozunk.
biztos, hogy vannak hobbiid-szeretsz olvasni (biztos vagyok benne)
járj el valahova, ahol azonos érdeklődésű emberek járnak, és hátha találsz magadnak egyol olyan igazi barátot, mint amilyent én találtam.
fel a fejjel!
válasza:Ezt majdnemhogy én is írhattam volna, azt az apróságot leszámítva, hogy nem vagyok lány (különben még a pécsi is stimmel :) ). Általánosban egyáltalán nem voltak barátaim, még haverjaim sem igazán, túl különc voltam és így leginkább a céltábla szerepét töltöttem be. Gimiben kicsit javult a helyzet: nem lettem kiközösítve és sikerült pár havert is szerezni, de úgy igazi barátot, akiben megbíznék minden téren nem. És továbbra is ritkán voltam úgy igazán a része az osztályközösségnek... már amennyire volt egyáltalán olyan: nagyon széthúzó társaság volt.
Egyetemre elkerülve mondhatom, hogy találtam egy barátot ott, illetve a neten keresztül van egy amerikai, akivel nagyon sokat beszélgetek.
Ettől függetlenül sosem leszek igazán egy nagyobb közösség része vagy egy haveri társaság központja szerintem.
Az álmodozásról annyit, hogy én amióta az eszemet tudom, mindig a saját álomvilágomban éltem félig. Ez az álomvilág velem változott, ahogy felnőttem, de mindig megvolt. Ha nem tetszett a valóság, átalakítottam magamnak. :) És erről nem is akarok leszokni, sőt: így jó nekem. Szükségem van a fantáziavilágomra egyszerűen. :) Pár éve rászoktam, hogy kiírom magamból egy részét, hátha azzal megyek valamire.
f/20
válasza:A félénkségemen már változtattam... mostanra már nem annyira jellemzö rám, sokkal bátrabb lettem. Meg írtam, hogy csendes vagyok, de ez is csak addig van míg nem vagyok olyannal akit jól ismerek, olyankor rengeteget tudok beszélgetni :)
Ha a közelben laksz akkor beszélgethetünk.. mert amúgy már nagyon beleuntam, hogy mindenki akit ismerem messze lakik... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!