Miért vagyok ennyire félénk, amikor itt van a társaságomba bárki is?

lehet nem elég érthető a kérdésem. szóval úgy van általában, hogy beszélgetek msn-en a barátaimmal..kihívnak. kimegyek és akkor nem igazán tudok olyan hangulatot teremteni, mint pl msn-en. egyszer beszéltem egy fiúval..kihívott. kimentem és akkor meg átváltoztam szótlan cukilánnyá...pedig egyáltalán nem vagyok ilyen. most találtam egy olyan barátnőt aki teljes mértékben olyan mint én de mégis csak minden héten egyszer beszélünk és suli miatt (nem járunk egy suliba) alig találkozunk párszor. pl ebben a hónapban csak egyszer találkoztunk..

nagyon nem is tudom leírni ezt a helyzetet. nagyon komplikált..

inkább az van, hogy mikor találkozom velük semmi ok nélkül elkezdek izgulni és szótlan leszek kb 1 óráig..aztán már önmagam vagyok. csak ha pl egy fiú jön oda/ véletlenül találkozunk velük elnémulok és nem tudom megmutatni nekik az igazi belevaló magamat..így meg hát egzikőjük sem akar megismerni...ebböl lesz nagy magány-a magányból meg semmilyen életkedv...

szerintetek hogyan akadályozhatnám meg a "hangulatingadozásaimat", avagy mi miatt van?

legrosszabb, hgy egész nap itthon vagyok és annyira vágyom már egy jó napra a barátaim társaságában,önmagamat adva szórakozni.