Miért van ez a nagy "mindent újrakezdeni" érzésem? (Hosszú, de kérem ha valaki tud, segítsen)
Én egy 17 éves srác vagyok, és úgy gondolom hogy nem vagyok átlagos ember, sőt, átlagos tini sem, mert én annál rosszabb vagyok, bár nem tudom hogy itt már mi számít átlagnak... Én most nem azért írok ide, hogy megkérdezzem, hogy hogy tudok megfelelni az átlagnak, mert tudom, hogy az számomra lehetetlen, és bizonyos szempontból nézve jobb is hogy nem vagyok átlag tinédzser, bár ami velem van, az szerintem kóros. Azt sem kérem hogy ítéljétek meg, hogy ez rossz-e, vagy jó, csak arra kérlek titeket, hogy mondjátok el a véleményeteket, mert én mások véleménye szerint élek szinte... Szóval, úgy érzem hogy teljesen üres vagyok belül, miközben azt is érzem, hogy csak elveszek a több millió kín és gond között ami van. Hogy miért gondolom hogy nem vagyok átlagos tini? Azért mert nekem nincsenek barátaim, csak a magam gondjaival törődöm, ami most is látszik ugye és önzőségre utal... Illetve van egy barátom, aki egy lány, és szerelmes vagyok azt hiszem belé, de sajnos ez reménytelen, de ez már csak egy gond a sok közül... Ő vele elég jól megértettem magam eddig, de ugye mivel ő normális ember, ezért úgy is gondolkodik, és félek meg fog romlani a viszonyunk. Nem járok sehova szórakozni. Tanulok, de nem tudom miért. Szüleimmel alig beszélek, szinte semmit, mert nem értjük meg egymást jól, és nem akarom gyengének mutatni magam előttük. Nem tudok semmit már értékelni. Csak egyfolytában gondolkozom és gondolkozom hogy mit tudok tenni, de igazából szerintem a tudat alattim meg a belsőm kifejezetten hozzászokott már ehhez az érzéshez és már "függőségben" vagyok és nem is akarok belül változni. Sokszor érzem hogy nagyon kellenek barátok, aztán mégsem... elmegy a kedvem mindentől. Nincsenek céljaim, semmi kilátásom nincs a jövőben. Egyszer félek, hogy elvesztem azt a kicsit ami van, aztán meg egyszer úgy érzem hogy feladok mindent és elköltözök innen, de legbelül érzem, hogy ezt nem tudnám megtenni. Nem tudom az átlag emberek életét élni addig, amíg így gondolkozom, mert megölnek a gondolatok... Egyáltalán akarok én átlag lenni? Nem tudom... Mint már mondtam mások véleményéből építkezem. Ez is alap hiba bennem, mert nincs egy saját személyiségem, amire építhetnék, és amit elfogadok, hogy én ez vagyok és nem érdekel mások véleménye, mert én magam vagyok mások véleménye. Mostanára biztosan azt gondolod, hogy ez csak önsajnálás, és sajnáltatom magamat, ahogy csak tudom, ami igaz is és teljesen egyet értek vele, de mint mondtam, ez nálam már szerintem függőséggé alakult. Nem tudok ellene mit tenni. Sokan mondhatjátok hogy ez egy tinikori hülyeség amit kinövök, de ez már nem hiszem hogy az. Azt is mondhatjátok hogy ez természetes és stb... stb... de ezeken már mind túl vagyok. Ezek nem igazak. Nyílván azt is leszűrted hogy az önbizalmam is nulla, bár gondolom ennyi zagyvaság után ez már nem meglepetés. Ez azért van, mert hogy tudnám magam elfogadni? Hiszen az csak beletörődés lenne. Összefoglalva az egészet, úgy érzem hogy semmit sem érek, és néha már halálra is gondoltam, de ahhoz gyáva vagyok. Nem tudom, hogy én értékes vagyok-e... én nem vagyok igazi tini, sem ember, mert én nem lelem örömöm abban ha szórakozhatok, vagy csajozás, ilyenek... Másik tulajdonságom hogy mindent nagyon hamar megunok, nem érdekel semmi már. Mondom... üres vagyok belül teljesen. De már az is felmerült bennem hogy lehet hogy ezt az egészet csak bebeszélem magamnak? Akkor miért érzem kényelmetlenül magam ha akár egy nagyon apró dolgon is változtatok? Vagy ez az egész csak egy nagy zagyvaság amiből már én sem értek? Igazából nem értem magamat úgy ahogy vagyok.
Köszönöm ha végigolvastad!
Egy reménytelen srác
válasza:Haotikus a helyzeted, de a viharban születik az új világ
Nem az a baj, hogy nem vagy átlagos tini, hanem az, hogy reménytelennek tartod magad és zavartnak. Ilyen hozzáállással nem fogsz sokra menni még akkor se, ha sokra mehetnél. 17 éves vagy, úgy beszélsz, mintha az élet elment volna melletted, holott csak arra vár, hogy megkezdjed már. Ugyanis kétfajta élet van: az egyik elkezdődik amikor megszületsz, a másikat viszont neked kell megkezdened, mert azt, hogy "élek" sok ember rosszul használja. Élni nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra tengsz és nem csinálsz semmit.
Figyelj, ahogy látom, te eléggé alaptalan vagy, szóval olyan vagy mint egy kezdetlen épület. Kezdheted bárhol: a külsőtől kezdve a hobbikig, a barátokig, mindent vegyél figyelembe és analizáld őket. Pl. nézz a tükörbe. Nem tetszik a séród ? változtasd meg.
Valahol el kell kezdeni és nem értem minek akarod túlbonyolítani az egészet. A kezdés egyszerű és valóban minden egyszerű, csak az emberek szeretnek mindent agyonbonyolítani. Nincs szükséged a bonyolításokra, ne próbáld bebeszélni magadnak, hogy nehéz, mert csak azért lesz nehéz, mert azt gondolod. Tapasztalatból beszélek, pár évvel ezelőtt, tapasztalatlanul, úgy indultam neki mindennek, hogy egyszerű és valóban játék volt minden. Aztán amikor mindenki nyavajgott, hogy jajj de nehéz ez és az akkor már engem is elkeserítettek a sok pesszimizmusukkal és már nekem is nehezebbnek tűnt minden.
De ne feledd: minden fejben dől el. Ha jól használod az eszed akkor bármit megtudsz valósítani.
válasza:Szerintem te az az ember vagy aki Istenben leli majd meg a boldogságot.
Ha százszázalékosan ez ellen vagy...Legalább olvass bele a Bibliába,mert hasznos tanácsok vannak benne,amiket érdemes megfogadnunk mert egy hatalmas fordulatot vesz(vehet) az életünk.Méghozzá a jó irányba!
Hasznos dolgokat tanít az élettel kapcsolatban.Mondhatnám úgy is,megtanít élni!
válasza: válasza:Nah hát az első megjegyzésem: Mintha tükörbe néztem volna.
Hú nem is tudom mit írjak annyi minden eszembe jutott, mert úgy néz ki tisztára egy cipőben járunk szóval ha nem gond nem is írnám le ugyanazt amit te.
///////Esetleg még annyit megkérdeznék(ha jól sejtem) bármikor amikor egyedül vagy annyi minden gondolaton jár a fejed és szinte úgy érzed gondolatban gondolat szüli a további gondolatot, egy szóval teljesen kavart, de minden eszedbe jut minden válogatás nélkül, viszont a cél mindig az, szar ez a világ így nekem el kéne menni... máshova... mind1 hová csak el innen el messzire vagy legalább egy napig(ha jól sejtem) lehet az is néha megfordult a fejedben, hogy az isten szerelmére történjen már valami ami mozdít rajtam, unod már a hideget és a sötétet, lehet konkrétan nem gondoltál erre, de ha jobban belegondolsz akkor erre fogsz te is következtetni (sőt ha jobban átgondolod) ha mélyen belegondolsz és végigméred marad akkor talán tudod valahogy, hogy egyáltalán nem vagy átlagon aluli se átlagon felüli, egyszerűen annyira vágysz tudat alatt a változásra hogy nem tudod elfogadni a saját gondolatod, hogy lehet hogy mégis? De neeem mégse biztos nem én halálra születtem, (sajnos ez nálam így van napi szinten gondolok arra, főleg ha metrózok, hogy mi történne ha ugranék"bár tudom de mégis" MI? minden megváltozna minden nyugodt lenne, egyedül lehetnék) De nem kell valaki hiányoznak a barátok, úgy elmennék ide, én miért nem vagyok olyan? Tiszta sötét vagyok csak jég, talán még nézed is az embereket utazás közben vagy lesütött szemmel hallgatod a zenét és gondterhelten arra gondolsz, már megint itt vagyok, és a buta emberek mind haladnak és élnek, tudatlanok. Minek élnek, ha meghalnak? Nah és én? Minden ugyanaz napról napra, haj... Talán sokszor volt olyanod, hogy egy nap elhatároztad magad, hogy na majd holnap ezt megteszed és változtatsz, de mire odaérsz azon kapod magad, hogy nem nem csinálod majd másnap, majd jövőhéten, aztán már csak azon kapod magad, hogy már megint nem csináltál semmit... franc... gratula magamnak, nah mind1 ez van és megint a gondolataidba veszel. Szerintem sokszor nem mersz olyan dolgot megtenni amit szeretnél, de még magad előtt se, lehet hogy tetszik egy zene egy rajzfilm egy kép egy akármi, úgy megtennéd de mégse, mert hát, magad előtt se akarod magadat adni.Nah meg ott vannak a barátok, olyan jó lenne 1-2, nah de miért? Úgyis csak elvesznek, nem tudnék úúgyse miről beszélni nem illenék oda, de azért nem lehet rossz, de áááh ez nem hozzám illik ((Mélyen tudat alatt--Olyan ciki magam előtt magam adni, hogy barátokat szerezzek és rossz arra gondolni, hogy én tényleg ilyenre gondolok és ez nem elfogadható státusz-- )De mégis tudom, hogy ezt gondolom, nah de... ((Talán még az is megfordult a fejedben, hogy tudathasadásod van)) sőőt te se tudod igazán.////////
Kíváncsi lennék mennyire találtam bele a gondolat menetedbe, nah de ááh ez biztos nem én ez olyan ciki magam előtt is, nah de mégis akarom, de nem/
Kíváncsi lennék a szobádra, mennyire van ott kupi vagy rend, mert az sokat elárul az emberről, az én szobámban mintha bomba robbant volna, és úgy érzem ez vagyok belül, mindig ráveszem magam, hogy majd holnap pakolok, nah ez 3hónapja megy a holnap pakolok...
Fogadni mernék, hogy a számítógépeden sok jó cumó van nagyrészt játék, zenék képek videók, de próbálod egyedire szabni. Azt képzeled magadról még lehet, hogy talán más vagy mert ilyen a gondolat meneted.
Nah hát nem tudom mi mindent lehetett érteni abból amit írtam, a lényeg úgy érzed és tudod, de mégse ,mert nem akarod de sokszor eszedbe jut ((Mintha belül összetörtem volna és nem rakható össze))
A lényege az egésznek, hogy mintha én írtam volna a kérdést, de erre van egy MEGOLDÁS
-De van ám, ooh mennyire hogy van.
-Nah és mi az?
-Hát nem egyértelmű?
-Dehogy lenne az mond el.
-KORLÁTOK. A Saját gondolataink és aggodalmaink saját magunkal szemben, ezt Te és Én is tudjuk.
-Áh ez hülyeség, bár...
-Nah épp ez az, mégis ott van a bogár a fülünkben, hogy igaz, de annyira nem akarjuk elfogadni magunk előtt, hogy a külvilágra kenjük, mi nem tudunk beilleszkedni mások vagyunk.
-Hát igen na és?
-Sajnos az olyan emberek mint mi nehezen lépjük túl a korlátainkat amiket magunk szabunk meg és már kész falat építettünk belőle, nem akarunk változni mert az ijesztő, de mégis a szívünk annyira vágyik rá, hogy megszakad, nap mint nap, de nem merjük megtenni, mert hát akkor más lesz és az lehet fárasztó lesz, nah meg milyen lenne már az?
-... Lehet...
///Szóval, ha olyan a gondolkodás meneted ahogy elképzelem, talán képes vagy felfogni, hogy mire gondolok, de lehet hogy az lesz erre az egészre a válaszod, hogy hülyeséget írtam, ((Saját gondolataimból indultam ki, meg megpróbáltam levezetni, hogy a tiéd kb. mennyire hasonlít az enyémhez, szóval minden amit írtam, saját tapasztalatom és a jelent pillanatban megért mindennapi keresztem, sötétségem))
Ha megérted akkor örülök, mert lehet úgy érzel, hogy kívül egy hideg kőnek tűnsz, de belülről úgy érzed, ha valami történne ebben a nyomorult életben KITÖRNE BELŐLED AZ ÁLLAT AZ ÉLET ÉS HALADHATNÁL. Nah de mégis milyen lenne az és a többi ember véleménye mi lenne?
Véleményem szerint ilyenek a "Gondolkodó emberek" különleges? Áh dehogy? De magamban az vagyok máshoz igen.
/Asszem most megyek megfájdult a kezem/
Remélem jó olvasmány lesz, a szunnyadó szomorú szellemednek aki lépne, de nem mer a FAL miatt. (Mint én, rem egy rokonlélek a kérdező)
válasza: válasza:21:09
B@zdki, ez azért durva h mindenben egyezik az amit leírtál velem. Teljesen ugyan ez a problémám és ugyan ez a gondolkodásmódom stb. Beszarás, hogy ennyire egyezik....
19/F
válasza:21:09 ls 21:24
Ugye ugye? Mondtam én, hogy senki se ke különleges és mégse átlagos, mindenki csak magában különleges és mások szemében teljesen átlagos, egyszerűen a mai világban az ember nehezen találja meg a hozzá hasonló jellemű embereket ezért kicsit mindenki teljesen beleborul a rossz gondolatokba. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!