Miért vagyok ennyire egy nagy nulla az életben?

Bármit csinálhatok nekem sose jön össze semmi. 31 évesen még mindig itthon vagyok, és nem azt az életet élem, amit szeretnék. Nem sikerül munkát találnom, így nem tudok elköltözni sem. Úgy élek még mindig, mint egy tizenéves, a szüleim így is mindenbe beleszólnak. Bárhova beadhatom a jelentkezésem mindig beszopom. Valószínűleg mások is látják rajtam mennyire szerencsétlen vagyok, esélyem sincs egy munkát betölteni.

Van barátom, de mivel nincs munkám, így nem tudunk összeköltözni. Mások ennyi évesen már gyereket nevelnek, házasságban élnek, élik a boldog életüket. Anyám meg állandóan mondja milyen boldogtalan miattam, bár meghalna, csak ne látná állandóan a savanyú képemet. Máskor meg azt mondja bár örökre otthon maradnék. Állandóan b....gat mindennel, azt mondja jobb ha hozzászokom, mert munkahelyen is fognak. Munkahelyen is b....gattak már, sőt még a suliban is ki voltam közösítve, úgy hogy ez nem újdonság a számomra.