Hogy dolgozzam fel a kudarcot,hogy nem sikerült a gyerekek mellett tanulnom?

Mielőtt gyerekeim lettek volna,volt egy habos babos kép a fejembe,milyen lesz. Vigyáztam gyerekekre előtte,azt hittem nem érhet meglepetés...röviden: két gyerekem van, két és fél év különbséggel. Meg akartam tanulni végre valamit,direkt nem írom mit,de nem ment. Nem agysebeszetrol van szó,de nem is szabas-varrasrol,szóval egy közepesen nehéz valamiről. Van már diplomám,nyelvvizsgam,tehát azt hittem ez nem okoz majd gondot, sőt időm is lesz ra. Ehhez képest egy könyvet nem bírtam kinyitni, egy filmet nem néztem meg, volt,hogy három hónap alatt egyszer sikerült szortelenitenem. Minda két gyerekem tobbemberes,rossz alvó,segítség nulla,a férjem sokat dolgozik,szülők mndekt oldalról mergezok,vagy csak szimplán leszrjak az egészet. Most mentem vissza dolgozni,és voltam olyan marha,hogy szülés előtt beszéltem a projektről..jöttek is a kérdések,na mi újság? Hát,semmi...ráadásul hiztam is tíz kilót..unom a sok szánakozó pillantast,meg az okos tanácsot a gyerektelen kollégáktól,hogy majd akkor most megy,mert mindenkinek arra van ideje,amit akar..aha. De ez még nem is lenne akkora gond,de magam sem tudom elfogadni ezt. Az igazsághoz hozzátartozik,hogy a másik gyerek születésével teljesen el is engedtem az egészet,és inkább a józan eszem megőrzésére,és a gyerekeimmel töltött minőségi időre és a bennük való gyonyorkodesre koncentráltam...másra nem futotta. Most,hogy dolgozom, még ennyi kapacitásom sinsc,örülök,ha éjszaka bezuhanok,és sikerül legalább hat órát három részletben aludni. Sokszor mocsok van,meg rendelt kaja (ez utóbbi már évek óta) Úgy érzem, még sok sok év,míg a projektemet elovehetem.