Nárcisztikusnak számítok? (leírom)

A pszichológia nem így működik s nem ilyen egyszerű, ahogyan ezt gondolod.

Diagnózist se 10 mondat után kapsz.

Hosszas beszélgetések, kérdések, megfigyelések, reakciók, no és egész életed, éned elemzésre kerül.

Az emberben pedig alapon van egy alap önzőség.

Vagy pl jómagam másképp észlelem, érzem a dolgokat, ahogy sokan elképzelik azt.

A saját szüleim se ismernek annyira, hogy tudjanak bármivel örömet okozni.

"örülsz? Tetszik?" - kérdéseket kaptam, mert semleges arcom van sok esetben.

S bizony ahogy idősödtem meg kellett mondanom: sajnálom, de ezen dolgoknak nem tudok örülni, ahogyan azt elképzelitek.

Életemben 2 személy van, aki tudja mikkel lehet engem megmozgatni.

Sokszor a legegyszerűbb dolgokkal, amiket pl alkotáshoz fel tudok használni.

Zebra fekete golyóstoll fekete tintával.

Párom nagyon jól időzít ezekkel.

Apró dolgok, de nekem a világot jelentik olykor avagy életmentő.

Míg sokan mások telefonnal, ággyal nagyobb dolgokkal próbálkoztak és csak semleges arccal annyit gondoltam, minek ez nekem?

Már van vagy megveszem, ha kell nekem s olyat, amilyet magam szeretnék. Minek költekeznek feleslegesen?

Minek erőltetik azt, ami nem megy? Rakják el a kis pénzüket és költsék csak magukra.

Hazudni pedig nem fogok.

S nem is tudok.

Emellett számomra pl az 5 szeretetnyelvben az ajándék alig 3%.

No és igen, akkor keresem fel a másikat, ha kell valami, de ugyanígy van mindenki más is.

Legyen szó az illetők társaságáról (beszélgetéstől a túrákig, grillezésig), szakmai tanácsára van szükségem vagy segítségét kérem pl egy projekt kivitelezéséhez stb.

Mindenki adok-kapok elven működik tudat alatt.

Az más kérdés ki mennyire érzelgős vagy lényegre törő.

Nálam, ami dominál még az az ASD (autizmus), ami az alkotás témakörére épül.

Emberi kapcsolatoktól a tanulásig minden.

S ezt az a másik ember vette észre, akit említettem, hogy "2 személy van, aki tudja mivel lehet megmozgatni".

Rövid idő alatt levont egy következtetést.

Cukrászdában beszélgettünk, majd elnézést kérve félbe szakított és leközölte a tényt:

Akármiről és akárkiről beszélsz, mindig alkotással kapcsolatos dolgokra lyukadunk ki.

Sokáig félre is diagnosztizáltak szülővárosomban tini koromtól kezdve.

Sok zavart rámhúztak tévesen, majd évtizedekre rá magamtól keztem rájönni, hogy az önismeretemből hiányzik egy puzzle darab. Egy nagyon fontos rész.

Idővel rátaláltam erre a dologra és minden előnyös és hátrányos vagy semleges dolgom, tulajdonságom, szokásom, képességeim ez az utolsó puzzle-ből ered.

Kértem beutalót megfelelő helyre, hogy utána járjak a dolgoknak és pontot tehessek a gondolatmenetem végére.

Azt se feledd: vannak tünetek és tünetegyüttesek melyek árnyaltak, mert sok máshoz is köthetőek.

Hétköznapi példa erre:

Hasmenés, fejfájás kismillió oka lehet ezeknek.

Pont ilyen vagyok én is, pszichológusnál sosem voltam, de egész életemet végigkiséri ugyanez.

Az baj, ha én nem érzem problémának?

2-es vagyok, férfi vagy nő vagy? Hányadik gyermekként születtél?

Én kiskoromban azt hittem, a két jóval idősebb testvérem és köztem lévő szakadék miatt alapélményem a magány, de azóta is bárhol vagyok nem tudok kapcsolódni sehova.

Én azért nem tapasztalom hogy problémának látnák ezt mások, mert nincs egy olyan ember aki huzamosabb ideig a környezetemben lenne vagy belelátna egynél több életterületembe, ezért nincs akinek feltűnne.

Illetve megtanultam távolságot tartani, mert nemcsak letojom mit gondolnak rólam de nem érdekel a másik nyűgje amit a célorientált személyem okoz neki (magyarul, senki ne tudjon rámkiabálni semmit)

Én antiszociálisnak mondanám magam elsősorban, ha az extra életképesség egyeseknek nárcisztikus, akkor azt is vállalom.

Szerintem ez is csak erősebb életösztönből jön, a túlélés záloga valahol...

Kíváncsi leszek, sikerül-e megfejteni a terápia alatt.