Még mindig nem vágyok arra, hogy anya legyek. Ez változhat még?

A barátnőim közül csak nekem van, bár sosem akartam. 36-37 évesek vagyunk és ha visszamehetnék az időben nekem sem lenne! A mai napig nem jött egy pici anyai ösztön vagy a de jó hogy nem mentem abortuszra, csak hogy mi a fenéért voltam ilyen hlye...

Van aki nem akar, van akinek van, de nem való neki - lásd én

Ne szülj ha csak az minden vágyad!

Ugyanúgy voltam mint te ennyi idősen.

Inkább elkezdtem rá felkészülni tudatosan, hogy ha egyszer szeretnék, akkor lassan neki kell fognunk, különben valószínűleg elúszik a lehetőség. Idáig jutottam fejben, mikor épp elkezdtünk próbálkozni, de rájöttem, hogy az egész házasságom "felejtős", majd rövid idővel utána az új párommal becsúszott a terhesség. Bár nem volt tervezett, de én nagyon megörültem, beleéltem magam rögtön, ahogy lecsengett az első sokk, de sajnos elvetéltem.

Nagyon földhözvágott, hogy nem sikerült, furcsa módon onnantól éreztem, hogy igazán felkészültem már fejben, és nekem kell egy gyerek, nem leszek boldog, míg nem sikerül. Szerencsére azóta megszületett a fiam, szóval kiteljesedett az életem, de sosem gondoltam volna, hogy belőlem egyszer ilyen anyuka válik (teljesen kifordultam önmagamból a jó értelemben 🙂).

Persze ez nem törvényszerű, mindenki másképp éli meg, és máshogy alakulnak a véletlenek is. Lehet, hogy ha nem hagyom el a férjem, akkor még mindig messze lennék a babázástól és nem is hiányozna...

Furcsa dolog ez a társadalmi nyomás, de azon próbálj nem aggódni, hogy mi lesz, ha nem vágysz rá, mert ez hülyeség. Ha nem kezdesz el vágyni gyerekre, akkor nem szülsz, ilyen egyszerű, mint ahogy nem veszel meg egy cipőt, amit nem szeretnél hordani. Ugye azon sem aggódsz, hogy mi van, ha egyszer nem lesz kedved shoppingolni és új, kényelmetlen cipőkben rohangálni? 🙂

Az reálisabb félelem, hogy mi lesz, ha te végül úgy döntesz, hogy nem szeretnél, de a párod meg igen.

Ebben az esetben szakítani kell sajnos, mert ebben a témában nincs kompromisszum (max. annyi, hogy pl. te négyet szeretnél, párod kettőt, így végül csak kettő vagy három lesz).

De ezer más dolog miatt is szakíthattok, annál pedig nincs rosszabb, ha valaki azért vállal/nem vállal gyereket, mert a párja úgy döntött. Hosszú távon úgysem viseli el egy kapcsolat, ha valaki ilyen fontos kérdésben nem tudja követni a vágyait, akkor jobb nem is rabolni a másik idejét szerintem...

De ezt akkor is ráérsz még eldönteni 🙂

Szia. Én sem vágytam rá, 29 voltam, mikor született a fiam. A volt férjem nagyon akart, én meg úgy voltam vele, hogy később talán szeretnék, de így előrehozom. Tudom, nagyon befolyásolható voltam. Az első 2 év nagyon nagyon nehéz volt, a kötődés sem jött egyből a születésnél. Viszont így most a 8 éves gyerekemmel nem csinálnám vissza. Ovis korában sem csináltam volna már vissza, persze előtte is szerettem, de máshogy.

Közben tönkrement a házasságom, nem a gyerek miatt, hanem pont mert őáltala tanultam meg kiállni magáért (vagy inkább érte). De ez nem ide tartozik, csak annyiban, hogy egy biztos házasságban úgy egy évvel ezelőtt jött volna el a kor, hogy most már magamtól babázni vágynék.

De persze nincs biztos házasságom, így nem lesz, csak mondom, hogy ilyen is van, alakulhat még, hogy mire vágysz.

Egyébként mindenkinek egyéni döntése hogy szeretne e gyereket vagy sem. A mai világban több olyan nőbe is bele futottam,( személyesen illetve interneten) aki 30 évesen kijelentette, hogy nem szeretne gyereket.Teljesen normális, teljesen érthető.A gond ez azzal hogy ez után jönnek a felháborodott ismerősök, esetleges családtagok akiknek az a normális," társadalmi megszokás" hogy a nőnek szülnie kell.Két ember azért van együtt hogy családot alapítson mivel így megy ez évszázadok óta bla bla.

Pl van egy ismerősöm akiknek már van egy gyerekük, és úgy tett hogy jönnie KELL a másodiknak, mert hát a kistesó egyedül fog játszani, kire fog számítani az életben, ki fog el látni ha majd idős leszek, illetve ott lesznek egymásnak ketten, segítik majd egymást az életben.

Én akinek van egy másfél évvel idösebb nővére, nem számíthatok rá, nem is beszélünk.

Majd az egyszem gyerekemmel eljátszok én.Nem lesz azért tesó jaj hogy mert ne legyen egyedül majd nagykorában.Nem lesz, ott lesz a férje, felesége. Ugyanez van azzal aki nem szeretne egyetlen gyereket sem.Nem kell mindenkinek szülnie.Tartsa a döntésed mindenki tiszteletben🙏

Én 34 éves vagyok és továbbra sem vágyok a gyerekre. Sőt, mondhatni egyre inkább nem vágyok rá.

Mondjuk én a közvetlen környezetemben több olyan nőt is ismerek, akik nem szültek (van, akinek párja sincs) és boldogok.

Bevallom, nem igazán értem azt, hogy miért kéne, hogy zavarjon valami, amire nem vágysz? Tegyük fel, nem vágysz arra, hogy orvos legyél. Most akkor szégyelld magad, hogy mást dolgozol ahelyett, hogy gyógyítanál és életeket mentenél? Vagy mi az, hogy nem vágysz arra, hogy felmássz a Mount Everestre? Nem vágysz ilyen nagy teljesítményre?

Nem vagyunk egyformák. Szerintem a hivatás (igen, a gyerekvállalás egy hivatás) nem olyan dolog, hogy mutogatni kéne a másikra, hogy "bezzeg ő" és neked is olyannak kell lenni. Mindenki másban teljesedik ki és mindenkinek máshoz van affinitása.

A gyerekvállalás egyedül rád és a párodra tartozik. Ne engedd, hogy befolyásoljanak, pláne ne a társadalmi elvárások, meg a cukormázzal leöntött facebook képek és reklámok.