Miért érzek mindig így?
Lehangolt vagyok, magányos, szomorú. Az örömöknek sem tudok igazán örülni, ritkán vagyok boldog. Nincsenek igaz barátaim, az új ismerősökkel pedig hol jó, hol nem. Szívből jövő nevetés sincs már. Gyakran jönnek rám sírókörcsök is. A családommal sokszor vitatkozunk olyan dolgokon amiken nem kellene, vagy olyanokon amin soha nem lesz változás, ez nyomaszt.. Szeretném hogy valaki néha átöleljen, és szeretném azt érezni, hogy számítok, van egy kis értelme annak, hogy élek... Szeretethiányom lenne? Mit tegyek?
Köszönöm a válaszokat előre is.
válasza:próbálj meg olyan dolgokat csinálni,amiket téynyleg élvezel.Vedd körül magadat olyan emberekkel,akiket tényle bírsz,nemcsak elviseled őket és közben ne gondolj arra,hogy "ezek nem a barátaim,jaj de rossz nekem",stb.,hanem élvezd a pillanatot.Most pl. nálunk gyönyörű idő van és hazafelé nagyon lassan jöttem és csak élveztem a napsütést.Keress ehhez hasonló kis örömöket és
máris jobban fogod magad érezni.Otthon meg,ha érzed,hogy kezd feszülté válni a légkör ,ne mondj semmit csak vonulj el és kész.Hallgass zenét vagy olvass.
és igen szeretet hiányod van,de ha nem a sültgalambot várod,hanem te is úgy közeledsz másokhoz,hogy "örülök,hogy látlak" egyből visszakapod a pozitív érzéseket.
válasza:mintha engem irnának le.
kor? nem?
én 14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!