Van itt olyan, aki már megtapasztalta a teljes vágytalanság, mindent beborító békesség, szeretet, bölcsesség állapotát?

Tehát semmi nem gyengítette a tudatod. Semmilyen vágyat nem éreztél, semmilyen fizikai dolgot nem kívántál stb. Nem arra gondolok ezalatt, hogy közvetlen előtte elégítetted ki, hanem éppen arra, hogy lemondtál róla, majd a vágyak teljesen kioltódtak. Mindennel elégedett voltál. Nem kívántál semmit, nem sóvárogtál semmi után, minden fizikai dolgot üresnek láttál. Teljes békességet tapasztaltál meg, mindenféle kényszer, indulat, düh, stressz, nyomás nélkül, mindenkinek meg tudtál bocsátani, és mindenki felé így éreztél. Szeretetet éreztél minden ember és lény iránt igazából. Még az ellenségeid iránt is. Nem érezted az egód, az önödet. Bölcsességet tapasztaltál mind szellemi, mind lelki síkon. Mértéktelen boldogságot éreztél, ami nem akart abbamaradni, és ezt a boldogságot, akár a saját boldogságod feláldozásával is, viszont a te boldogságod éppen emiatt nem múlt el. Együttérzően cselekedtél mindenkivel éppen emiatt.

Van itt olyan, aki már megélte ezt? Milyen érzés volt? Szeretted volna, ha ez az állapot továbbra is megmaradt volna? Vagy még mindig ezt érzed?